Ha már a clickz.com is arról panaszkodik, hogy az amerikai egyetemi professzorok, és oktatók is évekkel le vannak maradva az internetes marketing terén, akkor mi mit mondhatnánk? Igen, tehetséges emberek kellenek odakint is, és ezért van esély arra, hogy az igazán jó hazai ügynökségek, kellő networkinggel, nagy volumenű megbízásokra tegyenek szert, persze csak ha gyorsan lépnek, és versenyképes a tudásuk.
Robin Neifield azt írja, hogy azok a cégek, amelyek komolyabban veszik az online marketinget, keresztrendszert alakítanak ki a belső képzésnél (újak esetén pedig alap szintű betanítás van), és persze a már meglévő tudásra építenek, ahol lehet (pl. viselkedésmarketingnél a fogyasztói viselkedést elemző tanulmányokra).
Hiányzik a szükséges szakértelem a megfelelő területek metszéspontjában: akadémiai szintű képzettség, kutatói háttér, illetve online tapasztalat az adott területen. Ehhez se tanmenet, se oktató, se tananyag. Ez utóbbi márcsak azért sem, mert a villámgyors változásokat nem lehet kiadott könyvekkel nyomon követni.
És ami a legfontosabb, a diákok nem tanulják meg azt, hogy hogyan gondolkozzanak marketingszemlélettel interaktív piaci környezetben, amilyen az az üzleti jelenlét digitális vetülete : nem értik a vásárlói motivációkat, viselkedésmintákat. Pedig az új generáció már az interneten nőtt fel, energikusak és lelkesek, csak épp nincs egy megbízható tréninghez online marketingben jártas, ahhoz értő, azzal lépést tartó professzor, vagy legalább tanársegéd, aki legalább néhány jó, versenyképes órát tartana.
Hozzáteszem, az is lehet, sőt biztos, hogy nyitottak az oktatók és az iskolák: kell az online szakember, vagy legalábbis van érdeklődés. Pl. a keresőmarketinges szakdolgozatom védése sok ponton abból állt, hogy a vizsgabizottság (egyetemi, főiskolai oktatók) leesett állal hallgatták, hogy mi fán terem a keresőmarketing, és hogy tényleg nem random a Google találati listája, és ha ebből gazdagodott meg a Google, plusz ebből növelte bevételét a regionális Etarget, akkor az azt jelenti, hogy tényleg kattintanak azokra a kulcsszavas hirdetésekre a látogatók? Szóval faramuci vizsgahelyzet volt.
Nincsenek tankönyvek sem, csak néhány úttörő módon, vaktában összeállított ‘Marketing nyulaknak’, ‘A blog, a vlog, meg az RSS és még sok száz kifejezés, amit a suliban nem tudtál megkérdezni, de a wikipédia megmondta.’ Ráadásul, ami még nehezíti a jó könyvek kiadását, az nem csak a megírási, kiadási idő, vagy a napról napra változó információk. Hanem az a tény, hogy ha egy rendszer ennyire gyorsan változik, akkor nincs idő arra, hogy felgyűljön annyi tapasztalat, azaz elteljen annyi idő, hogy kellően reflektálni lehessen az online marketingre és a webes jelenségekre, mert egy dinamikus környezetben vagyunk: ami igaz ma, az tarthatatlan holnap. Jelenleg itt tartunk, és az is lehet, hogy két év múlva is. Márpedig ha versenyképes akar maradni a magyar piac, akkor erre a folyamatos változásra fel kell készülni és egy másfajta képzést kell kialakítani.
És most térek vissza a fenti keresztrendszerre: 
az online marketing tantárgy csak úgy lehet plasztikus, rugalmas és hatékony, ha egy viszonylag jól frissített bevezető kurzus után, minden részterületre más előadót hívunk meg, aki a saját területén kellően friss, naprakész tud maradni. A tankönyvek helyett, a félévnyi szavatossági idejű rapid jegyzetek és ezek blogban korrigált kiegészítései (egyetemi intranetes, vagy teljesen open source) jelenthetnek megoldást, vagyis blogkönyvek. Feladatként pedig óriási részben a projekt-alapú tanítási módszer, rengeteg konkrét feladattal, esettanulmánnyal felejtve a pulpitust, padot és pergameneket. Más-más előadóknál a viszonylagos egységességet, kellő mélységet nem lehet garantálni. Amit lehet, az a konkrét szempontrendszerek kidolgozása: mi alapján állítsa össze a felkért előadó a témakört (időegységek, eszközök, módszertan és még ezt is rugalmasan kezelve).
De ennél is továbbmegyek, meglátásom szerint, az egyetlen igazi terep az internetes marketing képzéshez az maga a munkahely, naponta változó megbízásokkal, igényekkel, trendekkel. Ezért rögtön az első éves képzés első hetében már munkahelyi gyakorlattal kell összefűzni a szakirányú oktatást, és ne csodálkozzunk, ha a munkahelyi, nem akkreditált belső képzés messze modernebb és jobb színvonalú mint a hivatalos, pecséttel elismert főiskolai, egyetemi képzés (ha van!). Ami viszont egyértelműen ahhoz a következtetéshez vezet, hogy _nincs_ olyan foglalkozás, hogy online marketing professzor teljes munkaidőben, mert egy félév sem kell hozzá, hogy idegen legyen a saját szakterületén. Online marketinget tanítani csak azok tudnak hitelesen, jól, versenyképesen, akik a rendes piaci, ügynökségi munkájukból szakítanak erre időt, részmunkaidőben oktatnak, megbízásos alapon. És hozzáteszem, az online marketing kutatókra is ez áll: ha nem forognak a fogaskerekek közt, nincsenek benne a ‘bizniszben,’ azt az irdatlan mennyiségű digitális adatot, amit egyre jobban fel tudunk halmozni, tökéletesen félre is értelmezhetik – persze akkor is, ha benne vannak, ez tény, de akkor a próba – tévedés elve alapján legalább közelebbről tudják korrigálni a saját hipotéziseiket.
Rendkívül érdekel a szakmabeliek, oktatók meglátása. Senki ne fogja vissza magát a kommentároktól, szerintem, egy nagyon fontos témáról van szó, és fontos a szakmai diskurzus is ebben a témakörben, ami stílusosan, legyen digitális. Elvégre hosszú távon az offline és online eszközöket kombináló integrált marketingről van szó, és arról, hogy mennyire vagyunk/ leszünk szinkronban a saját piacunkkal, ahogy egyre nő az internethasználat, és remélhetőleg, a tényleges kihasználtság.
