Nyíltabban közelíti meg a Google az AdWords álkattintások ügyét

Elég nagy volt már a nyomás nemzetközi szakmai berkekben, hogy a Google legyen nyíltabb a ‘clickfraud’-ot, avagy a kitervelten, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett kattintásokat illetően: hány igazi látogatóm van, és hány olyan ‘látogató’ aki aznap már hatszázhatvanhatodjára kattint a hirdetésemre, nem azért mert beakadt a mutatóujja, hanem mert

• vagy pénzéhes tartalomszolgáltató és kell neki a bevétel (AdSense rendszerrel visszaélők),
• vagy vérszemet kapott versenytárs, aki ezzel szerel le minket a versenyből.

Komoly kérdés, komoly probléma, és még komolyabb, megelőző problémamegoldás.

Szóval, kb. hány százalékban valósak a kattintások, és milyen arányban van az, amit a rendszer nem szűr ki?

Röviden: a Google (Inside AdWords hivatalos gugli blog) becslései szerint kb. 0,02% az, ami a hirdetőket érintheti, a többi garázda, feltupírozott kattintás a valós idejű, automatikus szűrőrendszeren fennakad. Mégegyszer: a szűrés valós idejű, tehát a kapott jelentésekben már nem kell keresni a kákát és a csomóját. A 0,02% pedig utólag, a hirdetők visszajelzésére kerül a műtőasztalra.

Shuman Ghosemajumder bemutatja a háromlépcsős ellenőrzőrendszert, ami két megelőző és egy utólagos lépésből áll

1. proaktív lépés 1: az álkattintások elsöprő többsége fennakad az automata szűrőkön
2. proaktív lépés 2: automatizált algoritmus és humán elemzés mix
3. reaktív lépés: (igen ritka) a kattintás – minőségvizsgáló csapat (click quality team) akcióba lép (nos igen, erre a fokozottan bizalmi munkára nagyon kevés alkalmazott van, nem véletlenül)

Az első két lépés eredményét láthatjuk a számlaösszesítőn (billing summary).

A kulcsszavas hirdetési kampányokból érkező valós látogatók aránya a hobbi, rivális vagy nyerészkedő kattintásokhoz képest:

• 90% hiteles látogató, aki a szponzorált linkre kattintott át
• 10% álkattintás (nem igazi látogató)

Uramatyám, akkor minden tizedik kattintásom hamis, és beperelhetem a Google-t??? Nem.

A 10%-os álkattintásokból a Google rendszere azonnal kiszűri majdnem mind a 10%-ot. 10%-os álkattintásból 9,98% megy a kukába, 0,02% utólagosan, reaktív módon szűrt álkattintás. Hasonlóan az email spam-szűréshez, amit a gmail megint spam és scam terén is nagyon minőségi módon valósít meg.

A Google AdWords hivatalos blogjában közölt adatok főként az angol nyelvű világpiaci becsült adatokra állnak, az álkattintás a hazai piacon messze kisebb arányban érvényesül – már csak a nyelvi közösség, vagyis a piac kisebb mérete miatt is.

A Google cég, Shuman Ghosemajumder nyilatkozata szerint (l. lent Washington Post cikk) 2006-ban kb. 2 millió dolláros visszatérítést adott a panaszos hirdetőknek az álkattintások miatt. Az egész online marketing iparágat érintő kattintásos visszaélések ügyében a Google szorgalmazza egy független hivatalos Médiamérő Tanács (auditáló szervezet) munkáját és igen, hajlandó lenne a szükséges adatokat kiszolgáltatni a tanácsnak. Ezt a kijelentést nézve, nem is értem, hogy miért nincs a tagok listájában, ha a Yahoo és a Microsoft meg ott van. Danny Sullivan kérdése, hogy miért pont most változtatott a Google az eddigi politikáján?

Mielőtt a Google ügyfélszolgálathoz fordulnánk, mondván, hogy gyanúsan megugrott a látogatószámunk, (de ez igaz az Etargetre is), először nézzük meg, hogy pl. nem esett-e ki mostanában egy (nagyobb) versenytárs, nem bővült-e a hirdetési rendszer tartalomhálózata 1-5-60 nagyobb szájttal (l. Etarget lap.hu bővülése) stb.

További kapcsolódó olvasmányok:

• Álkattintások jelentése (Google)
• Washington Post cikke
• ZDNet blog

Miért nincs élő keresőmarketing fórum Magyarországon?

Körbeszaladtam a Google-ben a háztáji keresőmarketing, azon belül pedig a keresőoptimalizálási fórumokat keresve. Hát, kissé siralmas a helyzet. Keresőhirdetésre/ AdWords-re/ Etargetre stb. semmi, keresőoptimalizálásra pedig néhány névleges, vagy elhalt kezdeményezés. Mármint fórum – blog van garmadával.

Az egyetlen élő fórum, amit találtam, az szipeter kezdeményezése volt, ahol már nem 0 és 2 között mozgott a hozzászólások száma, és nem az admin meg az admin beszélgetett egymással magában.

Anno az első morzsákat az anonimitásba burkolózó ‘Keresőmarketing’ nevű adminman moderálta fórumon szedtem fel, és most szomorúan láttam (vagy ez jó hír lenne?), hogy ezt írta ki a kapura: “A keresomarketing.fpn.hu fóruma a mai nappal (2006.10.30) megszűnt. Két és fél éves működése alatt több, a témával foglalkozó weblap, blog és fórum indult – további fenntartását nem érzem szükségesnek.” Sajnálom, nagyon tetszett a stílusa. És a fórum igazi közösség volt, sok érdeklődővel, sok önkéntes segítővel. Kár. (a bejegyzést javítottam, nem Tigaman volt a moderátor – köszi Balázs – hanem kicsoda?)

AdSense fórum sincs, itt talán a webni.innen.hu oldalgazdája, Jároli József fogadta a legtöbb magyarországi AdSense felhasználót válaszokkal, beszélgetéssel.

Szóval nézegettem a szipeter SEO fórumot, egész ígéretes.

Van még itthon hasonlóan tapasztaltabbaknak célzott fórum szerintetek? (Mármint ami élő és nem egy szellemtanya mint ez.) És egyáltalán: kell-e fórum, ha van blog, komment, és egy maroknyi olyan szakmabeli, aki valamennyire is nyitott szakmai párbeszédre, és egyébként is éppen elég munkájuk van?

Kulcsszavas hirdetés: melyik weboldal mennyit hozott

Akik használják a Google, az Etarget hirdetéseket, azok tudják, hogy hirdethetnek

• a keresőkben (Google ill. Startlap-Tango, Miner, Blogsearch, PoyMeta stb.) azaz a keresőhálózatban,
• vagy hirdethetnek híroldalak cikkei, fórumok, blogok bejegyzései stb. mellett, azaz a tartalomhálózatban.

És azt is tudják, hogy összesen hány látogatót hozott a kampány (egy konkrét napon, héten, hónapban, a teljes kampány ideje alatt, adott időszakokban, hétvégente – ahogy tetszik)- de nem tudni, hogy egy Google AdWords kulcsszavas kampány pontosan hány látogatót hozott pontosan melyik honlapról. Márpedig a megbízókat nagyon is érdekli, hogy mennyire teljesített egyik vagy másik weboldal jobban: nem pusztán az, hogy hol kattintottak át többen (CT), hanem pl. az is, hogy hol lesz a látogatókból valamilyen utólagos kapcsolattartásra lehetőséget adó fogyasztó (CR)- kevésbé emberközpontú megfogalmazásban, az átkattintásokból melyik honlapon lesz nagyobb eséllyel ‘lead’ (telefonszám, email, kb. demó verziót/ esettanulmányt stb. letöltő látogató, aki megadja az adatait, sőt, vásárló pl. hányan rendelték meg a Sörgyári capricciot, vagy hányan vettek a héten 4 GB-os iPod nanot, vagy plüss törpe makit). Vagyis: milyen a konverziós arány, konkrétan melyik honlapon?

Mivel ezt az adatot eddig a Google nem tette nyilvánossá, piaci rés volt ezen a téren, amit a 2000-ben alapított Quigo használt ki. “Az elmúlt másfél évben néhány nagy médiaoldal, mint pl. az ESPN.com, a FoxNews.com, vagy most februárban a Forbes magazin inkább a Quigo hirdetési rendszerét választotta, és felmondta a Google-lel ill. Yahoo-val kötött megállapodását,” írja a New York Times.

Amit a Quigo ígér az az, hogy

1, a hirdető által speciálisan megválasztott honlapokon helyezik el a szponzorált linkeket – ez nem újdonság: a többi nagyobb rendszerben is elérhető funkció, nemcsak a Quigo-ban. Csak épp pl. a Google-ben nincs erről egy teljes lista, ahol végigbogarászhatjuk, hogy milyen tartalomhálózati oldalak vannak a rendszerben: ha megadunk egy kulcsszót, akkor a rendszer javasol néhány oldalt, és amelyik nem tetszik, azt egyesével kizárhatjuk. Ez a viszonylagos anonimitás fontos része volt a stratégiának, és jobban kedvez a long tail (hosszú farok) elméletnek, mint a ’site targeted’ kulcsszavas hirdetés, ahol mindenki a zászlóshajókra esküszik. Cserében azért, hogy nem tudjuk, hogy hol mennyi látogató jött a tartalomhálózatból, a Google egy ún. ’smart pricing’ (kb. okos árazás) rendszert használ, aminek az a lényege, hogy a kisebb, vásárlásra nem igazán ösztönző honlapoknál optimalizálja, vagyis jelentősen csökkenti, az egy átkattintás árát. Ezzel biztosítja azt, hogy kisebb blogok, kisközepes honlapok is a rendszerben vannak, viszont a hirdető nem érzi azt, hogy ugyanannyi pénzért ‘értéktelenebb’ helyen hirdet, mint a Google.hu keresőben.

Hazai viszonyokat tekintve, az Etarget részben ezen a téren van előnyben: itt az aktuálisan elérhető teljes listát láthatjuk, köztük kisebb és nagyobb szájtokat. Itt is kiszűrhetjük azokat az oldalakat, amik a termékünk szempontjából nem ígéretesek a ROI (befektetési megtérülés) terén.

2, ami új a Quigo-ban, hogy az adott honlapon belül azt is kiválaszthatjuk, hogy pontosan melyik oldalon akarunk hirdetni. Átlátható és ellenőrizhető – még az eddigi rendszereknél is átláthatóbb, és kontrollálhatóbb, tegyük hozzá, hiszen mi kell annál több, mint hogy a nap 24 órájában akkor indítok, és állítok le kampányokat, olyan szavakra, és oldalakra, illetve annyi napi/ havi pénzért, amennyiért én gondolom? Úgy látszik, a több, ami igenis kell, azok a bannerkampányokból is megszokott adatok: melyik oldal mit termelt.

3, Sőt, akár az is, hogy a prémium média képviselői közvetlenül tárgyalhassanak, egyeztethessenek a hirdetőkkel (felteszem, van hozzá minimális költségelvárás, multi-year, multi-million). Ez azért is lényeges, mert a prémium honlapok így a saját speciális licitáraikat vezethetik be, és nem egy ‘átlagosra csökkentett’ licitet.

A hirdetők elvárásaira reagált idejében és jó stratégiával a quigo, Michael Yavonditte vezetésével. A NYTimes szerint, a quigo egyelőre kisebb versenytársnak számít a kulcsszavas tartalomhálózati hirdetések terén, és kb. 10%-os a piaci részesedése (gondolom, az USA-ban), “de úgy tűnik, hogy meggyőzte a Google-t a változtatás, a nyitás szüklségességéről.”

A Google nemzetközi tartalomhálózatának talán legismertebb gyémántjai a YouTube és a New York Times, aztán ott van még a tengernyi blog, katalógus, fórum, kisebb-nagyobb hírportálok – de melyik mennyit hoz? Kim Malone, a Google AdSense programjának online értékesítési vezetője nem aggódik a Quigo miatt. A Quigo, CRO-ja, Henry Vogel viszont azt állítja, hogy sem a Yahoo sem a Google nem építenek ki hosszútávú stratégiai kapcsolatokat. Kim Malone pedig azt, hogy számos nagyobb hirdetőjük próbált ki más hirdetési rendszereket és tért vissza a Google-höz. De úgy néz ki, hogy a Google módosítja a tartalomhálózati szolgáltatást, a Quigo-t másolva: néhány hónapon belül az AdWords jelentésekből látható lesz, hogy honnan is érkeztek a látogatók (“In the next few months, Google’s advertiser reports will begin listing the sites where each ad runs, Ms. Malone said.”). Sőt, lehetséges opció lesz az egyéni szájtokon való egyéni licit is (“advertisers on the Google networks would soon be able to bid on contextual ads on particular Web sites”) Malone szerint csak a brand hirdetők számára jelent ez majd változást, de igazán nagy keresletre nem számítanak az egyedi kulcsszó-licit egyedi weboldalak szolgáltatásnál. Persze nem kell egyetérteni Malone-val, sok reklámszakember, és én sem teszem. Reális elvárás a hirdetők részéről, hogy tudatosabban dönthessenek arról, hogy milyen felületeken kívánnak megjelenni. És ha az átláthatóság kedvéért még többet is hajlandóak fizetni egy látogatóért, akkor azt teszik. Egy grandiózus nemzetközi kampánynál azért ez nem egy könnyű feladat … Némileg könnyebb a helyzet, ha a kisebb szájtok x paraméterekkel (téma, látogatottság stb.) vannak ellátva és egy csokorba vannak szedve, ami lehetővé teszi a csoportos kezelést (kb. bulk management). De ezeknek a kisebb honlap csoportoknak a karbantartása nem kis feladat.

Csak annyi a kérdés, hogy hol éri meg jobban nekik a befektetés. A Google reagált, izgalmasan alakul a helyzet, és kérdés, hogy a külföldi trendek hogyan csapódnak le a hazai piacon.

Keress pénzt a YouTube-on!

Chad Hurley, a YouTube egyik alapítója, bejelentette a davos-i találkozón, hogy a jövőben a felhasználók is kapnak a YouTube bevételéből. Hogy hogyan történik mindez, arról nem beszélt.

Mindenesetre ez egyrészt válasz a többi erősödő videómegosztó közösségi oldal üzleti modelljére, másrészt tökéletesen illeszkedik a Google adok-kapok hirdetési rendszerébe, és a YouTube további integrációját mutatja a Google szervezeti struktúrájába.

De vegyük az egyik erős konkurenst, a Metacafét (havi 500.000.000 videó letöltés): Eyal Hertzog, a Metacafe egyik alapítója a müncheni DLD konferencián elmondta, hogy kb. 3 hónapja indították el azt a programjukat, amelyben a népszerű házi készítésű videofilmeket megfizetik. Méghozzá elég jó áron:

5 USD/ CPM (ha ezerszer megnézik a videolfilmet 5 dollárt kap a készítő) üti a markát azoknak, akik elérik a minimális 20.000 letöltést. Aztán már bejelentkezésnél nézheted a házikincstár állását.

Vajon Numa-numa mennyit keresett volna? Vagy a repülő kivi madár c. rajzfilm készítője? Vagy ez a hahaha sorozat, amit több mint 8 millióan néztek meg? Reel Stunts, a jelenlegi listavezető valójában egy vállalkozás, nem egy egyszerű felhasználó: és kb. 3 hónap alatt több mint 25.000 dollárt keresett. Volt egy sor film (jelölt/ candidate)  de ebből csak egy ütött be igazán.

Ötlet pedig rengeteg van, ha csak a külföldi példákat koppintjuk le akkor is. Pl. hazai ’sztárok’ gyerekkori felvételei összevágva – de ez csak a hazai közönséget érdekli. Akkor mondjuk rajzlifm figurák képzeletbeli gyerekkori felvételei (kicsi Shrek a bábszínházban, minilajhár a minigejzírnél, orkocskák a mászókán). Kérdés, hogy a hazai videómegosztó szájtok mikor térnek át erre az üzleti modellre…

Többet a Metacaféról itt angolul.

Túl gyorsan nő a Google alkalmazottainak száma?

Nincs ideje a Google-nek organikusan növekedni, olyan ütemet diktál a piac. Ennek az aggodalmának adott hangot Chris Sacca, a keresőcég ’különleges kezdeményezéseinek vezetője’ (rejtélyesen hangzik) Arról írt blogján, (személyes és nem hivatalos véleményét előadva), hogy leginkább attól fél,

• Nem, nem a Microsofttól
• Nem a feltörekvő vállakozásoktól, amik kiguglizhatják a Guglit
• Hanem hogy túlságosan is bürokratikussá válik a cég, és túl sok hierarchikus szint épül be a vállalatba, ami megfojtja az igazi innovációt.

“Ahogy növekszünk, egyre több kollégánál (különösen a más vállalatoktól átpártoló alkalmazottaknál) azt érzem, hogy kísértésbe esnek, hogy a saját kis hűbéri rendszerüket kezdjék el kiépíteni, ráadásul SWOT elemzésekre és terjedelmes, hárombetűs rövidítésektől hemzsegő excel táblázatok készítésére adnak ki lépten-nyomon megbízásokat.”

A Google 1998-ban vette fel első alkalmazottját Craig Silverstein személyében, majd 1999-ben kezdte meg akkor még szerény méretű munkaállomást feltölteni emberekkel, ami olyan jól sikerült, hogy egy időben csak akkor tudtak közlekedni az irodában, ha a szomszédos asztalnál ülők teljesen begördültek a székeikkel.

2004-ben, (ekkor kb. 2000 fős a keresőcég) amikor a Google már 6 milliárd indexelt weboldalt kezelt, Dublinba költözött az európai központ, ahol 150 alkalmazott (35 országból) kezdte meg az európai műveletek koordinálását (Hamburgban viszont már 2001 óta működött értékesítési osztály).

Egy év múlva, már csaknem 5.000 embert foglalkoztat a Google Inc.

Most kb. 10.000 főnél járunk, ami hihetetlen növekedési ütem egy olyan cég életében, amely horizontális szervezeti kultúrát próbál fenntartani (minél kevesebb egymás alá rendelt osztállyal, tegeződős, baráti légkörrel, gyors és hatékony, viszonylag kevésbé torzuló, oldalirányú kommunikációval). És még ennél is több emberre van szükség ahhoz, hogy az egyre dinamikusabban növekvő keresletet ki tudják szolgálni abban aminőségben, amely a cég legfőbb termékének, magának a Google keresőnek a minőségi szintjéhez passzol.

Irdatlan sok időt és energiát jelent a több milliónyi egyéni Google AdWords hirdetőt, illetve AdSense tartalomszolgáltatót nap mint nap kiszolgálni. A helyzet egyszerűbb lenne, ha néhány nagyobb reklámcéggel állnának csak kapcsolatban, de ez jelentősen visszavetné a kulcsszavas reklámokból származó bevételt (no meg azt a filozófiát, hogy ’mi a felhasználóért vagyunk’).

Dennis Woodside a Google Fejlődő Piacokért felelős Igazgatója (illetve a UK, IE és Benelux piacok felelős vezetője), például azt is elmondta a blognak adott interjújában, hogy tkp. az egyik legnagyobb kihívás a Google számára, hogy rátermett emberekkel töltsék fel a pozíciókat, és annyira gyorsan, amennyire a cég hírhedten körülményes (több fordulós) felvételi procedúrája csak engedi.

 Magyar állásokat is hirdetnek folyamatosan, érdemes belevágni. Ugyanakkor, az Etarget, a Google legfőbb hazai riválisa, is bővíti a gárdát a terjeszkedés, a növekvő igények miatt. És hol találnak képzett embereket? Egyelőre nem nagyon, és inkább a napi szinten végzett munkában folyik a tanulás. Az online marketing iránt érdeklődők számára a keresőmarketing nagyon ígéretes jövőt jelent a pályán. Már csak a szélesebb körű, és államilag elismert, akkreditált képzés hiányzik a nagyobb volumenű tréningek beindításához. Addig is marad a Google angol nyelvű tréningje, a demók, és a ’próba-szerencse’ alapú folyamatosan finomodó kísérletezgetés a hirdetésekkel.

Googleplex egy globális nyertes-nyertes helyzetért

A Forbes magazin október 10-én megjelent cikke szerint, “valamennyien a Google-nek dolgozunk, vagy legalábbis az lehet az érzésünk.” Kevés olyan cég van a világon, állítja Quentin Hardy, amely ennyire belenyúlt volna szinte valamennyi iparág, vagy vállalat életébe: van aki hirdet a Google-ben, van aki a weboldalát kínálja hirdetési felületként, van akit megvesz a keresőóriás, van akit meg támogat, vagy akár mindezek kombinációja/ permutációja. És mindeközben minden egyes kereséssel tovább csiszoljuk a keresőmotor agyát, vagyis a honlapokat, képeket, vagy akár zippelt kódokat begyűjtő robotok/ pókocskák működési mechanizmusát. Tény, a keresőszolgáltatás mindenütt jelen van, a bevétel duzzad (5-6 milliárd dollár 2005-re), és az alkalmazottak száma úgy nő, hogy maga a CEO, Eric Schmidt sem tudja, éppen hányan dolgoznak a cégnek “New York, Kirkland, Beijing, Bangalore, Zurich. Azt hittem ezeken a helyeken 10-10 főt alkalmazunk. Erre kiderül, hogy mindenhol százat.” Scmidt nemcsak a személyzet számáról nem volt eddig tájékozott, azt sem tudta például, hogy az 5 milliárdos bevételhez nem sok nagy cég nagy számlája kell, hanem a temérdek kicsi. Nem is értem, miért ő lett a cégvezető. :) Na jó, valamit mégis tudhat, ha 10 milliárd dollár körüli összeg áll a Google rendelkezésére, hogy tovább erősítse üzleti jelenlétét.

Tényleg a legerősebb stratégiai pertnerségi kapcsolatokat alakítja ki: MySpace, EBay, YouTube, AOL kereső, AmitAkarsz. Felvásárolt kb. 50 kisebb szoftvervállalatot, és nekik köszönhetjük a naptárt, a szövegszerkesztőt (Writely helyett okt. 10-től GoogleDocs), a fotómegosztó/ rendező Picasa alkalmazást stb. Van térkép, blog, közösségi hálózat (Orkut–az iwiw, myvip tesója). Szuperjó a Google levelezési programja, a Gmail (kipróbáltam sokfélét, valóban), és mindez a nagy télapócsomag ingyen van a felhasználónak, hogy az ára a hirdetők pénztárcájából térüljön meg. Mind-mind egy-egy reklámfelület. Gondolkoztam is, hogy most már ideje lenne a kozmetikusomról blogolni, és cserébe ingyen masszírozást kapni. Jó, értem én, a csokiért még fizetni kell, de ki tudja meddig? :)

Schmidt, pontosabban a Google nem is titkolja, hogy mamut akar lenni, és már az is. Nem is húzhatna magára a cég egy rózsaszín tüllszoknyát, hogy kicsi elefánt vagyok. A mamut sok cég lábára rálép*, de a Google hirdetési mechanizmusa, együttműködési tervei, még mindig szimpatikus fiatalos lendülete és hozzáállása sokak számára a megélhetést vagy legalábbis jelentős bevételt, növekedést, illetve minőségi szolgáltatást jelentenek (a nyertes-nyertes helyzet pedig segít abban, hogy ne próbáljon meg sziszegni vagy visítani nagyon, akinek a lábára léptek). A cégvezető elképzelése az, hogy egy monstrum IT vállalatot építenek ki, aminek a motorja a Google–keresőipari komplexum, a szélesebb értelmet nyerő Googleplex (félelmetes, nyomasztó, és gyönyörű–mintha az lenne a tét, hogy tényleg lesz-e tartósan nyertes-nyertes helyzet a globális üzleti világban, és ha igen, hogyan és meddig?).

A cikkben egy nagyon-nagyon nagy baki van, vagy a szerző vagy a Yahoo részéről. Idézem: “Timothy Cadogan, a Yahoo keresési szolgáltatásainak alelnöke szerint legalább 150 (!) olyan cég van, amely a keresőmarketingre specializálódott, ideértve az Efficient Frontier, a Performics, az Avenue A és az Iprospect ügynökségeket.” Mr Cadogan majdnem eltalálta, hogy Magyarországon hány cég van (kb. 120), de semmiképpen nem az amerikai vagy a globális adatot becsülte meg. Ha a magyar keresőmarketinges piacot egy kisebb fajta USA államéval megfelelőnek vesszük, akkor is nagyon alacsony a 150-es szám. Igen, akkor is, ha ehhez hozzávesszük a fúziókat, ügynökségi csoportokat. Még az ezer is kevés lenne. Pláne ha az európai, kínai, indiai, dél-amerikai stb. piacokat is számítjuk.

Ugyanakkor az online piac lassul (29%-kal), a Yahoo és a Microsoft viszont lassan de biztosan elmarad a versenyben. Állítólag Steven Ballmer vezérigazgatója megfogadta, hogy ‘eltemeti’ Eric Schmidtet, és mindennek nyomatékot adott egy repülő székkel is. Legalábbis a cégtől távozó Mark Lucovsky programozó távozásakor az utolsó (kilépési) interjúnál mindezt így látta, és ezt a bíróságon is elmondta… Most Lucovsky a Google-nél van, és a különböző nyílt forráskódú guglis szoftverek mixelésén, összekapcsolásán (mash-up, ejtsd: mesáp) dolgozik. Nem is akárhogy: pl. valós idejű szoftverfejlesztéseken a Google térképprogramjával (Google Maps). Arról nem szólt a hír, hogy Lucovsky most milyen, talán szuvenírként elhozott székben ül.

A Programmable Web szerint, amely pont az ilyen mash-upok figyelésére állt rá, a jelenleg használt szoftverkeverékek legalább fele a Google térképekre épül (jól járt a Google a KeyHole-lal kétségtelen). Kik is használják ezeket? Dell, British Airways, NASA és még sokan mások. ‘A Google az út nem a cél,’ meg ‘mindig a sárga úton,’ és egyéb frappánsságok.
*”A mamutnak hatalmas a testmérete, mint egy rendőrautó, kvázi nagy a feje” (in memoriam KFT).

A poszt eredetileg az Arcanian Consulting weboldalán jelent meg.

A Google felvásárolta a YouTube-ot, video-spray

Az eddigi legdrágább felvásárlást a web 2.0-ás fejlesztések közül kétségtelenül a Google produkálta a Google saját videoszolgáltatásánál nagyobb sikert (látogatottságot, felhasználói számot) magáénak tudó YouTube integrálásával: az ár 1,65 milliárd dolcsi. Nem is csoda, a YouTube-on naponta 100 millió rövid videofilmet töltenek le: hírszeleteket, házikészítésű farigcsákat, SouthPark jeleneteket, Elvis Presley, ABBA klipeket vagy bármi egyéb böszmeséget. Már korábban megindult a beszéd, hogy a Google vagy a Yahoo az esélyes befutó. A Bloomberg híradása szerint Chad Hurley és Steve Chen a YouTube alapítói (+65 fő) csatlakoznak a Google rohamosan növő, kb. 6000 8000 fős stábjához. Két éve indultak és rejtély volt, hogy honnan a pénz az irdatlan kapacitás biztosítására, ez most már nem kérdés, a Google szerverparkja garancia a videohalmozásra. A Google rizikót vállal, ez tény: újabb szerzői jogvédelmi perek garmadát. De elég edzettek már ezen a téren, hiszen a Google Video is állandóan hadakozott a jogvédőkkel.

 

Akkor miért éri meg egy ilyen kockázatos fúzió? Kiindulási pontként vegyük azt, hogy a Google többmilliárdos bevétele 98%-ban abból származik, hogy milliónyi cég fizet azért, hogy a Google keresőjében benne legyen a hirdetése (ha beütsz egy keresőszót, a megjelenített honlaplista jobb oldali, keskenyebb oszlopa mutatja a ’szponzorált linkeket’ vagyis a fizetett hirdetéseket, a bal meg az úgynevezett természetes találatokat, ami nem pénzre megy, hanem durván leegyszerűsítve ‘több beérkező link, magasabb hely’ elven rangsorolódik).

 

Az elemzők nagy része szerint a Google hirdetési rendszere remekül illeszkedik a YouTube tengernyi klippjéhez (szöveg vagy épp videoformátumban): minden címke, ami a YouTube-ra feltöltött kisfilmek keresését segíti, egy-egy kulcsszót jelent a Google hirdetői számára: ha a hirdető reklámszövegében is benne vannak a kliphez kapcsolódó kategóriák (pl. ‘Lopez’ vagy ‘Lopez, melltartó’), akkor a felhasználó könnyen átkattinthat a videoablak mellett elhelyezett hirdetésre (maguk a hirdetések persze a Google programjához csatlakozó egyéb portálokon, blogokon, hírek, cikkek mellett is futnak) vagy a klip első néhány másodperce elé illesztett Lopez reklámfilmre. És minden átkattintás látogatót hoz az oldalnak (pl. Lopeznek vagy a viszonteladóinak) és néhány centet vagy dollárt a Google-nek. Tiszta sor, jó üzlet.

 

Az, hogy a YouTube-on is megjelennek a nézők előtt a reklámok, azért is nagy szó, mert a kattintásokkal történő visszaélések (clickfraud) vagyis álkattintások ügyével, pereivel is zaklatott Google néhány óvatosabb hirdető ügyfele úgy dönthet, hogy csak a keresőkben hirdet, és nem az egyébként bónusz lehetőségként is kínálkozó tartalomhálózatban (azaz portálokon, fórumokon, híroldalakon, naplókon stb.). De ha a tartalomhálózat olyan nagy portálokkal gazdagodik mint a YouTube, akkor egyszerűen nem lesz értelme csak a keresőkben hirdetni és a versenytársaknak átengedni a potenciális ügyfeleket (a fenti példában pl. a Triumph, a Sariana vagy egyéb melltartóban utazó cégeknek, ügynökségeknek). Kétségtelenül drága volt a felvásárlási ügylet, a korábbi, viszonylag olcsóbb startup felvásárlásokhoz képest, hosszú hónapokig tart, amíg megtérül a befektetés, de azt mindenképp számításba kell venni, hogy így a Google a saját szolgáltatásának vonzerejét növelte meg. Csak az USA-ban 34 millió egyedi látogatót hoz a YouTube, és a videónak, a mozgó, színes, szagos médiának nagy a jövője. No meg a kanapéknak és a rágcsáknak is.

 

A YouTube integrálásával a Google a 2. leglátogatottabb internetes céggé lépett elő, az egyébként is előkelő 3. helyről (a riválisok persze a Yahoo és a Microsoft, számokban: 101 millió, 106 illetve 98,5 millió, az említés sorrendjét követve, a Nielsen-NetRatings statisztikája alapján). A hírre a Google részvényárak azonnal megugrottak, ahogy a hírt tárgyaló weboldalak, közösségek száma is. Nálunk ez pont éjszakát jelent, de a tengerentúl most nagy a susmorgás, szakértés, Nasdaq kommunikálás. A YouTube nem technológiai hanem marketing befeketetés volt, ezért nem is érdemes összevetni a korábbi felvásárlások összegét (még ha sokkal okosabb kezdő vállalkozásokat vagy ötleteket is vett meg a Google, a YouTube-hoz képest potom pénzért). A felhasználók figyelmét vette meg a Google, és tekintve egyelőre limitált életkorunkat, a tét nagy, a vásárolt áru kincs de illékony, és nagy érte a verseny. Hogy a Google a MySpace-szel is kiegyezett (kb. 50 millióra saccolt tényleges felhasználó és még egyszer ennyi kitalált vagy reklámfigura–lásd R2D2 a wiwen) augusztusban, mi sem természetesebb. Nálunk is nyomulnak a hirdetők a mi fogalmaink szerint nagy látogatottságú magyar nyelvű portálokra és közösségi oldalakra. Az más kérdés, hogy mennyire figyelik ésszel a hirdetők a kampányok alakulását (a megjelenés még nem sokat mond a sikerről, az átkattintás már kicsit többet stb.)

 

Hab a tortán, hogy a felvásárlás hivatalos bejelentése előtt még gyorsan nyélbe ütöttek három kis üzletet Goo és Tube, és épp a világ 3 legnagyobb lemezkiadójával: zenés videók kerülnek fel, úgyhogy nem kell a legbéndzsább házilag másolt klipeket néznünk. A hirdetési bevételeken osztoznak pl. a Universal Music Grouppal, meg a Sony BMG-vel is. A tévé is beszállt, az NBC-n túl most már a CBS is feltölt műsorszeleteket. Mutass egy kicsit és kelts érdeklődést az egyre elismertebb mottó, legyűrva a szolgáltatók paranoid . A YouTube időkorlátja pont jó arra, hogy ne akarjuk a Gyűrűk urát vagy a Ben Hurt tízperces klipes egységekben nézni, viszont szusszantsunk a főnök ebédideje alatt, vagy hiánytalanul kitöltsük a körömlakk-száradásnyi üresjáratokat.

 

És hogy mi a legnézettebb klip? Egy hatperces film A tánc fejlődése címmel: `Evolution of Dance ‘ (legalább 60x feltöltötték már, és persze ennél van a milliós nézettségszám jelezve, a többinél meg az aktuális). Kiváló az alapelemek elsajátítására (Jacko, kungfu-fighting, break, ice-ice baby…) De ha már evolúsön, akkor ugyanezen cím alatt ez is fut. És milyen hirdetés fut mellettük most? Hááát, az napról napra változik. Ahogy várhatóan a nevét megtartó YouTube minősége, és a kísérleti terepnek maradó Google Video is.

10 blogkommentből 9 szemét? Kapcsák és szploggerek

Oké. De mi az a kapcsa és ki az a szplogger? És mitől hír ez egyáltalán? :)

Röviden: a kapcsa egy védőkód, a szplogger pedig a szpem és a blogger keveréke, vagyis aki ‘összeszemeteli’ a blogokat. A hír meg az, hogy veszélyben a blogoszféra, és ezt igyekszem nagyobb szirénázás nélkül mondani. (khm, segítség.) Hosszabban:

Kapcsa

Néhány honlapon a belépésnél vagy regisztrációnál nemcsak a nevünket és egyéb adatokat kell megadni, hanem egy torzított védőkódot is fel kell ismerni, hogy a program ellenőrizni tudja a jelentkezés érvényességét, pontosabban emberi mivoltát: ‘i-gen, ez egy hu-mán fel-hasz-ná-ló, nem gép ge-ne-rál-ta.’

Na ez a kód a bizonyos CAPTCHA (amely a következő rövidítése: Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart”, ‘teljesen automatizált nyilvános Turing-teszt a gépek és emberek megkülönböztetésére; a Carnegie Mellon University jegyeztetette be). Fordított Turing-tesztként is szokták emlegetni, mert itt nem ember végzi az ellenőrzést (l. Harrison Ford, Szárnyas fejvadász) hanem gép teszteli az embereket (l. Marvin?). Eddig főként képi, de most már hangformátumban is futnak a kapcsák a szploggerek kiszűrése érdekében–legalábbis a vakokra is figyelő Google Blogger oldalán (l. szintén a vakoknak fejlesztett Google Accessible Search terméket).

Splogger/ Szplogger

Veszélyes és kártékony állatfajta, blogokon élősködik, és posztokba rakja le linktojásait. Hímnős. Szaporodása, lakóhelye ismeretlen. Elszántsága ismert. Akár saját életterét is felemészti, gondolkodás nélkül. De mindeközben pénzt is összezabrál. A felhasználók megszomorítója.

Vagyis a szplogger létrehoz egy blogot. Aztán anélkül, hogy valós tartalmat tenne fel, összehalász-vadász-mász az internetről (más blogokból) szövegrészleteket, és még linkeli is a cikkeket, látszólag becsületes blogger módjára. Ránézésre olyan, mint egy normális blog. Viszont ha olvasni kezdjük, akkor kiderül, hogy nincsenek tényleges mondatok csak kotyvalék szöveg, handabanda hablaty blog. Hogy akkor miért jó ez? Mert ha a blog mellett megjelenő hirdetésekre kattintanak a látogatók (pl. rövid szöveges hirdetésekre, mint a Google AdSense terméke), a szplogger pénzt kap a kattintásokért. Nem sokat, néhány centet, de sok kicsi sokra megy. Annyira sokra, hogy a fent említett Wired cikk egyik szplogokat üzemeltető, de magát, totálisan félrevezető módon, inkább keresőmarketingesnek hívó szploggyár, 2005 augusztusa és októbere között több mint 75.000 US dollárt hozott össze. Hm. (Döbbenetes, hogy még nyilatkoznak is.)

Egyes tanulmányok szerint, gyorsabb a szplogok mint a blogok növekedési üteme. És ez aggasztó. Pont arról szólnak a blogok, hogy minimális erőfeszítéssel sok emberhez juthassunk el a weben. „Ha sok a szabálytalanság, akkor korlátokat kell létrehozni, és akkor a nyílt és felhasználóbarát rendszert ugyanolyan zárt és többszűrős rendszerré kell tenni, mint amit nem akartunk, amit el akartunk kerülni a blogok létrehozásával,” mondja Mullenweg a WordPress blogszolgáltatójának vezetője és az Akismet szpemszűrő atyja.

A Google Bloggerén állítólag 100.000 szplog van/volt, és ezek tulajdonosa néhány fő, akik a saját linkhálózatukkal kiemelt helyezéseket biztosítanak maguknak a találati listákban.

Tehát a CAPTCHA, miért is?

Visszatérve a kapcsákra: a Blogger és más blogszolgáltatók is, mostanában ezzel igyekeznek visszaszorítani szploggereket, automatizált programokat stb. De Goldman, a Google Blogger termékmenedzsere azt mondja, hogy máris megjelentek a ’bérkapcsások’, a kapcsákat pénzért megfejtő felhasználók: nagy mennyiségben kapnak a Bloggeren kapcsamegoldásokat adott IP címekről, gyors egymásutánban, „úgyhogy valószínűleg váltott műszakban dolgoznak.”

Ajánlom a teljes cikket. Tavaly Charles C. Mann írt a Wired-ben a clickfraudról (álkattintásokról) is, engem meg pont az indított el a keresőmarketing felé. A splog kép innen a lárva meg eminnen jött.

A PPC egyéb kihasználása: AdSense

A tartalomszogáltatók szempontjából: AdSense

A PPC számos további fajtája is létezik és a felhasználóbarát webes felületek és szolgáltatások növekvő fontosságával egyre nagyobb szerepet játszik (pl. léteznek a termékeket vagy azok árait összehasonlító keresőmotorok (Product PPC), és ugyanígy a szolgáltatásokat vagy azok árait összevető listázások (Service PPC)). A felhasználó keresési naplójának/ történetének rögzítésével (milyen honlapokon töltött mennyi időt, milyen szavakra keresett rá stb.), egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az aktuális szövegkörnyezethez illeszkedő linkek. Hiszen hirdetett linkeket nemcsak akkor látunk, ha a keresőbe beírunk egy kulcsszót: olyankor is találkozhatunk velük, amikor egy szöveget olvasunk (pl. cikket vagy e-mailt, vagy akár blogot). Ez a hirdetett link szintén a kulcsszóra épül: az adott szövegben a keresőrobotok a szóelőfordulások száma és a szavak egymáshoz való jelentéstani viszonya alapján beazonosítják a levélben vagy a cikkben lévő kulcsszavakat, és a bemért tematika alapján hozzárendelnek x számú, a témakörben érintett fizetett linket, akár grafikus elemekkel bővítve.

A csendes csábítás

A Google-nél a kontextusalapú, a felhasználó földrajzi helyét és egyéb tényezőket is figyelembevevő szolgáltatás neve AdSense. Így például festészetről szóló cikk bekezdései között vagy a szöveg mellett láthatunk néhány (kb. 4-8 db) fizetett linket, ami pl. helyi képkeretezést vagy rajzoktatást, vagy művészettörténeti könyvet hirdet. A fizetés alapja lehet PPC vagy CPM is. A bevétel egy része ilyenkor a cikkhez tartozó honlaphoz, vagy a blog írójához vándorol, és a maradékot megtartja a keresőmotor cég. Ez az osztott bevétel szintén ösztönzőleg hat a kattintásos csalásra, például egy blogíró a maga riválisát megpróbálhatja lejáratni: úgy tesz, mintha a blogíró a saját linkjeire kattintgatna, hogy növelje a saját bevételét. De az is előfordulhat, hogy a blogíró egy jó barátja, rokona puszta jó szándékból megpróbálja a blog jövedelmét felhajtani, de ilyenkor szintén maga a blogíró tűnik vétkesnek.

Veszélyfaktor

Hogyan nyomozható le egy kattintásos csalás? Ha egy adott címről, vagy településről feltűnően és indokolatlanul nagy számban történnek kattintások, akkor viszonylag könnyű lokalizálni a felhajtott kattintások földrajzi pontját, de azt kideríteni, hogy ki is ült pontosan egy számítógép mögött (pl. egy internetkávézóban), már lehetetlen feladat–pláne, ha nem is személy, hanem automatikus szkript végezte a tupírozást. A világhálón túl sok ország van, és a programozók nagyon találékonyak (pl. a trójai kód képes az ártatlan felhasználó számítógépét klikkelgető zombivá varázsolni, és a programírónak láthatatlan bevételt szerezni).

Sajnálatos módon a fenti trükkök tényleges veszélyt jelentenek, a felhasználó szempontjából is. A keresőszolgáltatás ingyenességét végül is az biztosítja, hogy a keresőcégek a fizetett hirdetésekből biztosítják (hatalmas) profitjukat, és nem a végfelhasználókat csapolják meg pl. kattintásonként. Ha a hirdetők nem látják ezt a hirdetési módot biztonságosnak, mint ahogy nem is az 100%-osan, akkor egyszerűen kivonulhatnak a piacról, és így a keresők fenntartása, a legrosszabb forgatókönyv szerint, a látogatókra maradhat.