Arcanianbol Arcus Search

Es megtortent: itt az uj Arcanian, ami most mar Arcus Search adta hirul az Arcanian es Vera. Laci gyorsan leszogezi, hogy a valtozas csak nevvaltozas, de az is latszik mar, hogy a 2006 augusztusaban (vagy hogy) blogga alakult arcanian.com oldal mar nem blog, nem frissul uj bejegyzesekkel, el van havazva az ugynokseg. Laci roviden sommazta a hazai CPC keresomarketing-piacot meg korabbi blogjan, de aztan az is a polcra kerult. Nem tudom, lesz-e folytatasa, es/ vagy marad az IMA blog mint kozponti eloszto.

Kérdések a web 2.2 symposium blogkeresők beszélgetéséhez

Te milyen kérdéseket tennél fel a blogkeresés témakörében? Mit kérdeznél a meghívott vendégektől?

Összeállítottam egy javasolt kérdéslistát (kezeljétek inkább brainstormingként), amit megkaptak a résztvevők is. Egyelőre várom a válaszokat, hogy az alábbi kérdésekből melyik 4-5 kérdést beszéljük meg (az idő szűkös, a téma gazdag, valahogy meg kell nyírbálni a listát). Szerintetek mik a legfontosabb és -érdekesebb kérdések? Vagy akár provokatív kijelentések.

Mindenféle javaslatot ide a blogkommentbe, vagy erre a címre: annasebestyen@gmail.com várok. Köszönöm.

1. blogkeresők vs. keresőmotorok : A symposium előtt megkérdeztem néhány ismert és alig ismert bloggert, hogy használnak-e blogkeresőt. Néhányan azt válaszolták, hogy egyáltalán nem, hiszen ott a Google általános keresője. Miért is akarnák a keresést blogokra szűkíteni? Az is lehet, hogy egy hírportálon vagy egy fórumban találják meg a választ, és a blogokról pedig más csatornákon keresztül értesülnek. Kérdés: miben tud egy blogkereső mást nyújtani, mint egy általános kereső?
2. Amennyire tudom, egészen eltérő merítésből dolgoznak a blogkeresők, nem minden blogszolgáltatónál van pingelés. Milyen blogszolgáltatók blogbejegyzéseit indexelitek és mi alapján? Mennyire proakítvak és együttműködőek a blogszolgáltatók, a média stb. Milyen a napi termés?
3. A top kulcsszó keresési vagy épp top kategórialista alapján, mi a tapasztalatotok, mikor ugrik meg a blogkeresők látogatottsága? Hogyan lehetne ezeket a trendeket jól kihasználni?
4. Milyen fejlesztések várhatók? Ideértve a manapság szinte kötelező közösségi oldal funkciókat. Mennyire versenytársa vagy épp kiegészítője egy blogkereső egy blogszolgáltatásnak, ha szintén közösségi funkciókat kínál?
5. Egy keresőnél kiemelten fontos az átláthatóság, egyszerű, szemnyugtatóan lepusztult felület – legalábbis a Google példájából okulva. No meg abból is, hogy Marissa Mayer több év után is (sőt, több év után csak igazán) egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megőrizze a Google találati lista szimpla kezelői felületét. Ugyanez érvényes a blogkeresőkre is? Mennyiben igen, vagy nem? Hogyan befolyásolja mindez a tervezett fejlesztéseket?
6. Mi alapján alakítjátok, fejlesztitek a blogkereső szolgáltatást? Van-e, volt-e igényfelmérés? Mennyire vettétek mintának/ alapul a külföldi példákat, elsősorban a Technoratit és a Google Blogsearch-öt?
7. Ki a blogkeresők célközönsége? Mit mutatnak a külföldi példák (google blogsearch, technorati, icerocket), kik a tényleges felhasználók? Mire használják?
8. Mitől lett annyira népszerű a Technorati? Egosearch, kutatás, sajtó- vagy termékfigyelés? Mi dominál, véleményetek szerint?
9. A Miner és a Blogsearch is egyelőre inkább hobbiprojektként, mintsem startupként határozza meg magát (Andris, Zsolt – javítsatok, ha félreértettem!), és az elmúlt néhány hónapban, szűk félévben kettejük működése jelentette a blogkereső piacot. Mindkét esetben vannak próbálkozások már a szolgáltatásba fektetett pénz megtérülésére. Mégis: hogyan tudnátok egy potenciális befeketetőt meggyőzni arról, hogy van üzleti lehetőség a blogkeresőkben? És egyáltalán, milyen éves növekedés várható, hogy látjátok a hazai trendben rejlő bevételi lehetőségeket, illetve hol látjátok a céget 3 éven belül? Röviden: milyen üzleti jövője van egy blogkereső szolgáltatásnak?
10. Mennyire webkettes a blogkereső szolgáltatásotok, azon túl, hogy blogokat indexel és a blog önmagában webkettesként van definiálva? Mennyire alkalmas a felhasználók információinak egymás közti megosztására? Pl. mennyire van arra lehetőség, hogy lássam, kik linkeltek rám, hogyan értékelték a blogomat szavazattal, vagy akár amazon.comos véleménnyel, mi segíti, hogy tematikus társbloggerekre leljek, hogy lássam, mik a vezető blogbejegyzések, mik a vezető hivatalos médiaforrások (pl. melyik index, origo, nol stb. cikkre linkelnek a bloggerek éppen), barátok listái, mash-upok (pl. kereshetek-e csak parakovács blogjában a blogkeresőben, vagy parakovács és blogrolljának blogjaiban, vagy pl. sztahanov blogjában és delicious könyvjelzőiben stb.)
11. Mi ma Magyaroszágon a top tíz látogatottságú blog? Ill. top 10 közösségi blog (a legtöbb aktív hozzászólóval)? Mikorra várható, hogy a hazai bloggerek is figyelhetik, hogy ki most épp az A-listás blogger?

Eddig jutottam. Szerinted?

Kockázati tőkés blogok hálózata

A kockázati tőkés bloggerek a feedburneren itt érhetőek el (összesen 62 blog – földrajzi bontás nélkül). A Google kereső + Lijit ‘wijit’-tel (sic) kereshetünk a blogposztokban, sőt: a blogrollban levő blogposztokban, a linkedinen, a deli.cio.us-ben – amit a blogger jónak lát – vagyis egy olyan szolgáltatás ami túlmutat a szokványos blogkeresőkön.

Rákerestem arra, hogy ‘Hungary’ ‘Hungarian’ ‘Budapest’ ‘magyar’ -

úgy látom a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület még nem fedezte fel ezt a csatornát. :) (és ezek szerint, a már meglévő 62 kockázati tőkés blog sem)

Sőt, alig-alig van magyarországi vonatkozású találat – ha van, az sem arról szól, hogy itthon mozog a VC piac, és vannak lehetőségek.

Pedig egy újfajta online kommunikáció is segíthetne abban, hogy a VC befektetési minőségben és volumenben is az élen maradjunk.

2004-ben még a lengyelek voltak a CEE listaelsők, 2005-ben pedig Magyarország, 147.247.000 euróval. Listaelsők a CEE-ben? Általában véve igen, a stratupokat nézve viszont nem (itt Románia vezet 3,751 millió euróval).
És mennyi jutott a hazai 147,247 millió euróból a magyar startupokra? 1.865.000 euró (állami ‘vissza nem térítendő támogatásokat’ leszámítva). Még mindig a felvásárlás – 64.538.000 euró- illetve a fejlesztés/ terjeszkedés – 62.349.000 euró – a vezető kategóriák. Vagy ez a versenyképesebb nyugat- európai (ill. amerikai) régióban is így lenne? A válasz: határozottan nem: az európai átlag 2005-ben 5% volt, míg a hazai 1,2% -vagyis még a CEE 1,8%-os átlagtól is elmaradtunk.

Mint Bruckner Zoltántól, a Primus Capital Partners LLC ügyvezető igazgatójától megtudtam, az európai startup befektetések a teljes befektetési volumen 5-6%-át teszik ki általában – tehát az 1,2%-os hazai mutató nemcsak a 2005-ös évben, hanem az általános trendekhez képest is jelentős különbséget mutat.

 

“Magyarországon az induló és korai szakaszú befektetésekbe érkező összeget, illetve ennek az egész évben befektetett kockázati tőkéhez való százalékos viszonyát érdemes a közép-európai régiós átlag, az EU átlag és az USA átlag tükrében megnézni. Az USA átlag 10-11%, az EU átlag 6-7%, a KKE átlag 2% és a magyar átlag 1,2%,” állítja Zoli. “Ez azért bosszantó, mert Magyarország az elmúlt 16 évben folyamatosan a legnagyobb közép-európai kockázati tőke célpont, abszolút értékben folyamatosan növekszik az összeg, és az élen járunk évi 100-140 millió euróval, de a korai szakaszba egyre kevesebb tőke érkezik. Kivétel az állami.”

Jó lenne tudni, hogy miért kerülhettünk a lengyelek elé összességében, de a román startup befektetési százalékarány/ hajlandóság mögé 2005-ben.

Az igazán aktuális kérdés számomra mégis az, – különösen a hamarosan jövő web 2.2 symposium, és az Interaktív Marketing konferencia tükrében – hogy miért nem kerülnek a hazai webhez kapcsolódó szolgáltatók startup cégei sokkal inkább a magyar és külföldi kockázati tőkések figyelmébe? Hogyan lehetne a helyzeten javítani?

A Google + Lijit tipp Fred Wilsontól jött.

Mintablog: Fred Wilson, kockázati tőkés üzleti blogja

Ha lehet egy üzleti blogért rajongani, az ez. De a mérsékelt égövben úgy is fogalmazhatunk, hogy élvezettel olvasom Fred Wilson blogját. Gyakorlatilag az egyetlen olyan üzleti blog, amit bárkinek szívesen ajánlok – ‘becsukott szemmel. ‘

Edzett bloggereknek, és a blogolás gondolatával még csak kacérkodó olvasóknak, ne adj isten, kockázati tőkéseknek, cégvezetőknek, PR-osoknak is érdemes megnézegetni, hogy kommunikál a blogján keresztül Fred Wilson, akit a Business 2.0 magazin az 50 legokosabb üzleti elme között tart számon. A versenyképes trendekre figyelő magazin arról faggatta, Fred Wilsont, hogy

‘Hogyan legyünk sikeresek 2007-ben?’

Fred válasza: ‘Legyen egy blogod, ami építi az üzleted.’ Igen, a sorrend, ismerve Fred blogját, így helyes: ‘ami építi az üzleted’ és nem ‘ami az üzleted építi’ – Fred ugyanis nem foggal-körömmel az üzletet építi, de azt is, és mellette néhány más érdeklődési területről is blogol, nemcsak az általa felkarolt start-upokról, hanem zenéről is, pl. az Arctic Monkeys-ról, vagy épp Steve Jobs DRM-mentességet hirdető manifesztójáról, de az sem titok, ha betegen fekszik otthon.

És hogyan gyűjt üzleti, fejlesztési infót a blogján keresztül (ahol a feedburner olvasószámlálója most épp 16388 olvasót mutat) a meglévő vagy jövőbeli vállalkozásaihoz? Nagyon egyszerűen: az olvasóktól.

pl. 10 dolog, amit a flickr közösségi oldaltól tanultam: 10 olyan dolog, amit webszolgáltatók fel tudnak használni, hogy még jobbak legyenek – ideértve Fred saját befektetéseit, mint pl. a kézművességi közösségi oldalt, az etsy-t. Persze a kommentekben ez a 10 dolog kibővült.

De talán még lényegesebb, amikor azt mondja: “mindenféle üzletembert megismertem” a blogon keresztül (indiait, ausztrált, kínait, szilícium völgyit stb.). Kijavítanak, ha tévedek, és ütik az asztalt, ha helyeselnek. És ha eljön az az idő, hogy pénre van szükségük, akkor tudják hova kell fordulni.”

Havonta kb. 50.000 látogatója van.

Fred ízig-vérig üzletember, kockázati tőkés és kockáztató kommunikátor, aki mindenkit, aki az e-kereskedelemben érdekelt, blogozásra ösztökél:

“I would make anyone who is an e-merchant maintain a blog where they’d learn about search optimization, link tracking, social media optimization, word of mouth marketing, buzz tracking, feeds, flares, mybloglog, and a host of other important stuff that doesn’t cost a dime to do and brings traffic.”

Technikai tippjei:

• minden napra jusson egy poszt – “ha elutazom, előre legyártok néhányat. Aztán egy program segítségével napi egy felkerül a blogra.”

• ütős címek: legtöbben csak a feed readerüket használják – igyekezd átcsalogatni őket.

Őt (is) pl. szívesen látnám az idei Interaktív Marketing Konferencián.

Blogposzt és kommentarány, mit takarnak az arányok?

A Kispad blog azon kevés magyar blogok egyike, ahol sűrűn esnek be kommentek, van egy egészen stabil és stabilan növekvő közösség, normális, sőt baráti hangnemben beszélnek egymással az emberek, és mindenféle témakört érintenek, határozottan körberajzolt szakmaiság nélkül. Mostanában ünnepelték 30.000. hozzászólásukat. Juhéj. Attacs kérdése jogos, ebből a 30k kommentből mennyi a Kispad sajátja? A választ Ervin (Kispad szerkesztő) saccolta: “az értelemszerű trend az, hogy egyre kisebb arányt képviselnek az önkommentek, és szerintem már túlvagyunk azon a ponton, amikor a 10% alá estünk vele.” Eszpee hivatalos grafikonnal korrigált: az eredmény 20%. Ennek kapcsán elmerengtem, hogy a blogger önkommentjeinek száma hogyan dekódolható, ha egyáltalán, és erre jutottam:

Ha nem lenne ‘önkomment,’ akkor nem lenne élő egy blog. Persze az mindenképp érdekes, hogy milyen a bloggerek és a közösség jelenléti aránya a blog interaktív, azaz komment részében. Ha nagyjából sávozni kellene, vmi ilyesmit képzelnék el:

• 0-5% önkomment sztem kifejezetten negatív, (népszerű blog, bloggernek alig van ideje fenntartani a kapcsolatot)
• 50% önkomment egy olyan blog lehet, ahol még nincs sok komment és kezelhető,
• 10-15% sztem kb. ideális (van idő lépést tartani a látogatókkal, folyamatos jelenlétet jelez)
• 50% felett az egy kicsit gáz: miért beszél többet a blogger mint az olvasók, miközben ő az, aki a posztokat is uralja?
• 15-50% egy igen ráérős blogger, jó neki. :)

Persze a fenti besorolásnál feltételeztem, hogy az önkomment egy kommentre reakció, tényleges válasz (és nem a poszt frissítése, kiegészítése, nem flame-ről van szó vagy olyanokról, hogy menjél máshova, meg ezért és ezért töröltem a kommentedet, meg önkorrekciók helyesírásra, tört linkekre stb.).

A legdrágább reklámhely a turisták ‘itt jártam’ fotói

A Times Square már régóta a hirdetők kedvelt helye, írja a New York Times, de nemrégiben jöttek csak rá arra, hogy a térre kitett multiplakátoknál van egy olcsóbb, személyesebb, és hosszú távú hatást kifejtő reklámlehetőség: ha beférkőznek a turisták zsákszámra készített fényképeire, amik fotómegosztó oldalakra (flickr) vagy személyes blogokba kerülnek be.

Pl. a NASCAR kiállított egy sor versenyautót a téren. A látszólag minden kötöttségtől mentes, de valójában az utazási élmény folyamatos rögzítésének nyomása alatt szenvedő turisták boldogan kattintgatták gépeiket: több ezer fotó került fel a webre, ill. jónéhány kisfilm a YouTube-ra (kb. 1800 felhasználó nézte meg a filmet). A versenyautók így sokkal több érdeklődőhöz eljutottak, a turisták önként reklámoztak és terjesztettek stb.

A marketinges csapat munkája már ‘csak’ abban merül ki, hogy kitalálja, hogyan dolgoztassa a felhasználókat maga helyett. És hogy elnevezésben se szenvedjen hiányt a marketing ezen ága, a kipróbálhatóságra építő reklámozást élménymarkatingnek keresztelték el (experience marketing) . Na ez a fotóba, flmbe bújva élménymarketing ennek a 2.0 változata. Vagy mi. Jól akkor működik, ha akcióhoz kötődik, nem zavarja az ottlakókat, viszont élvezik az arrajárók annyira, hogy megörökítsék. De minimál szinten a háttérben meglapulva is lehet hatása. Pl. mit szóltok ehhez a flickr fotóhoz, amit egy Dave_Lee nevű (from Newcastle upon Tyne) készített a tehénparádéról. Háttér? Hatásfok? Ár? Munkaerő? Legdrágább?

A Google hivatalos blogjának feltupírozása

Megszoktuk, hogy a Google Search betűi színesek, akkor miért nem az a hivatalos blog is?

Nem rejtett jó érzéssel olvastam Aaron’s posztját, aki nemes egyszerűséggel, az alábbi címmel kritizálta a Google Hivatalos Blogot ‘Why does Google’s official blog suck?’

Meglehetősen sokszor rámozdultam már a GMail hírajánlójára, pláne ha erről a Google blogról volt szó: vártam, hogy na most biztos valami izgi következik. Hát nem.

Blogos hírek helyett egyszerűen azokat a termékeket propagálják, amik nem futnak annyira mint a Google keresője, a GMail vagy a gugli térképek. Promóció, száraz árubemutatók. Az újdonságokról már napokkal vagy hetekkel értesülhetünk a blogoszféra zegeiben és zugaiban. A Technoratin ehhez képest ez a legnépszerűbb blog: a 15. helyen áll.

Szemezgetve az utolsó néhány blogbejegyzésből

• Happy Cyber Monday ‘Hello! Használd a Google Checkout szolgáltatásunkat a karácsonyi ünnepek előtt, mert biztonságos.’ Wow. Sőt Wowow.
• So Cal without cars? ‘Hi! Használd az utazástervező programunkat, a Google Transitot.’ (Cal= Kalifornia, ez itt egy igen értékes szleng. Olyan blogos érzetet ad.)
• A new way to browse books posztból megtanulhatjuk, hogy hogy kell a Google Book Search-öt használni, ha könyvek után kutatunk.’

És így tovább. Szóval Blogot (úgyismint blog) senki ne várjon a Google Officiális Blogjától, mert inkább egy Random Tutorialba fut bele. Aki tréningre készül, azt biztos nem érheti csalódás.

Na ennyit a szummáról. És most valami építő jellegű kritika (eredetileg angolul tettem fel itt.)

Legyen személyes. Az odáig mind rendben van, hogy Stephanie Hannon (mellékesen a Google Transit termékmenedzsere, és mellékesen pont egy 4 soros bejegyzése van a Google Transitról) a buszos utazást választotta Kaliforniában és ehhez a Google utazástervező szoftverét használta. De lássuk be, ez önmagában nem egy felcsigázó téma, pláne ha a termékről nem tudunk meg semmi izgalmasat. Tehát legyen személyes, de úgy, hogy az másokat is érdekeljen (vagy épp sokkoljon). Csak legyen életszerű. Stephanie ír a kedvenc tengerpartjáról ( a kép helyett egy link vezet a Google Maps-re) – no ettől még nem lesz személyes.

Legyen érdekes: Ha már a Transit termékről van szó, akkor jó lett volna tudni olyanokat, hogy hogyan jött az ötlet, hányan használják már, volt-e vmi nagyobb bug, amin túl kellett jutni, mikor jut el más országokba, és egyáltalán

miért érezte úgy, hogy erről írnia kell, mondta valaki, vagy belső késztetésből jött? Milyen a Google blogpolitikája? Próbál nyitottabb lenni, hogy a mamuteffekteket ellensúlyozza? (l. Scoble látogatását a Google-be)

Itt-ott képek: egy-két képpel néha fel lehetne dobni a blogot. És ha már cégen belül van a YouTube videomegosztó, akkor néhány beágyazott film is jó lenne. Pl.:

Nyílt Feedback: Most nincs erre lehetőség. És kevésbé tartom valószínűnek, hogy lesz (ki tudja?). De van olyan, hogy előszerkesztett hozzászólás. Legyen legalább az, ne csak egy link a hivatalos ‘Vélemény’ formanyomtatványhoz a Google felületén.

Szemle: elég sok bloggert izgat a Google és sokat is írnak róla. Miért nincs egy ‘greatest hits’ gyűjtemény? A bloggerek is örülnének a 15 másodperces hírnévnek.
Disclaimer: távol álljon tőlem, hogy magamat mesterbloggernek tartsam. Ez csak néhány pont, amitől szívesebben olvasnám a Gugliblogot.

Blogból könyvet: a Lulu Blooker díj meg a webstatisztika

Megvettem az Economist 2007-es évre szóló előrejelzéseit, és az eseménynaptárban két dolog ragadta meg a figyelmemet: egyrészt az, hogy végre nemcsak unalmas világpolitikai eseményekről szól a jövő év, hanem színesebb lett a hírvilág, még egy Economist szerint is. Ráadásul webes közösségi szempontból is: a naptár tavaszi kiemelt eseménye egy spéci díjkiosztó: a világ első irodalmi díja blogkönyveknek. Made in 2005. Hm. Akkor egyszer még, vissza a jövőben, az anyukám az ágyban olvashatja a Lulu díjas blogomat, amit még csak hírből hallott (na jó, igen, én vittem a hírt).

Ha jó a blog, akkor kétségtelenül érdemes papír alapon is kinyomni a nagyvilágba (a lulu.com erre vállakozik pénzért, tehát jó fogás, hgoy szponzorálja az eseményt). És ha már könyv alakban van a blog, akkor érdemes nevezni is vele a Lulu Blooker versenyen. Manapság már egyáltalán nem szokatlan, sőt, épphogy elvárás a virtuális forrásból papírra kinyomtatni a jobb dolgokat. Hogy mitől ‘jobb’? Az látszik a weboldal látogatottsági adataiból, cikkeknél vagy épp blogposztoknál. A várható forgalmat és a befektetési megtérülést (ROI) pedig utólagosan jóval könnyebb megjósolni a webstatisztikai adatok alapján, mintha egy könyv a vakvilágba születik.

Valami ilyesmit tett a New Scientist is (csak nem blog, hanem honlap tartalmát összegezve, és nem a Lulu Blooker díjért, hanem a jó profitért). Tavaly, meg idén is bestseller listásak lettek azok a könyvek, amik arról szólnak, hogy most akkor merről hány méter, miért és hogyan vannak a dolgok, azok állását tekintve. Pl. Miért nem fázik a pingvinek talpa? Miért nem tudjuk magunkat csiklandozni? Miért zöld a takony? Mitől fejlődött ki az evolúció során az ujjlenyomat? Miért nem ragad a tubus belsejéhez a pillanatragasztó? stb. És a válaszok nagy része nem a szakértőktől, hanem a felhasználóktól jött (l. a Wikipédia működési elvét), akik név szerint be is kerültek a könyvbe. Tehát a blookba is bele lehet venni az olvasótábort.

A Lulu által támogatott következő Lulu Blooker (a blogger és a book szóból vegyítve) díjkiosztó 2007. májusában lesz (januárban van a jelentkezési határidő, és bárki, nem a Lulu kiadóját használó blogger, vagyis blooker is jelentkezhet a meghirdetett 3 kategóriában: kb. regény, próza, képregény, vagyis fiction, non-fiction, comics ). A Tesco-s blogger blogkönyvén kívül van még viszonylag ismertebb blogkönyvre kis hazánkban példa? (Ha az egyáltalán belefér ebbe a kategóriába.)

És még egy apróság: mivel nem találtam a(z angol nyelvű) Wikipédián erről a díjról semmi információt, megtettem az első nagy lépést: elkészítettem életem első önálló wikipédia bejegyzését. Nem lett túl sármos, de kezdetnek megteszi (felhasznált idő: 15 perc). Majd a szorgos kezek kijavítják.

Te kinek javasolnád, hogy szedje össze a blogját könyvbe? És jó ajándék az egy bloggernek, ha karácsonyra megkapja a saját/ más blogját szép könyvalakban?

Oké, blogmarketing, üzleti blog. De miről írjak?

Egy gyakran frissített, információdús blog érdekes, friss bejegyzésekkel maga a kincs, kiváltképp olyan cégeknek, akik nagy figyelmet fordítanak a minőségi ügyfélkapcsolat-tartásra. A blogban az a jó, hogy

• olcsó: nagyon alacsony büdzsét igényel (kb. nulla forintot technológiailag, és mondjuk átlagosan heti 0,5-2 nap munkaidőt egy blogger kollégától),
• ingyenes piackutató: gyors visszajelzésre, őszinte párbeszédre ad lehetőséget,
• stabil reklámhely: no meg persze van egy saját bejáratú, rendszeres reklámfelületünk,
• látható: a gyakori frissülés miatt, cégünk blogja a felhasználók orra elé kerül a vállalkozás főbb termékeit és szolgáltatásait leíró kulcsszavakra a keresőkben.

Klasszikusan egy olyan eszköz, amely a KKV-knak is kiváló költséghatékony megoldást jelent a piaci versenyben, a láthatóságért való küzdelemben. Ha a cégnél nincs olyan ember, aki ezzel tudna foglalkozni, vagy nyavalyognak a kollégák, hogy nem tudnak miről írni, vagy csak nem tudnak jól fogalmazni, akkor adjunk fel egy apróhirdetést, hogy részmunkaidőben bloggert keresünk az alábbi szakterületre (és itt szó szerint bármilyen témakör jöhet).

Ne gondoljuk, hogy egy használtruha üzlettel, egy kozmetikával, vagy egy bringajavítással nem lehet blogolni.
Példák üzleti blogtémákra
Second hand ruhák blogja: minden bálabontás hír, de írhatunk arról is, hogy a textilfestő szakkörnek adtunk maradék anyagokat, vagy épp arról, hogy ha akciósan elhozhatja mindenki egy használt kabátját és azt leszámítják az új árából. Színesítheti a blogot, ha kis ruhatörténeti bejegyzéseket írunk, vagy farsangkor ötleteket adunk gyorsan elkészíthető jelmezekhez.
Kozmetika: minden évszaknak megvannak a maga szépségápolási tippjei. Írjunk arról, amiről ügyfeleink szívesen olvasnak női magazinokban (mit együnk, mit ne, hogyan kutyuljuk az uborkát meg a tojást stb.). És persze itt is jól lehet reklámozni egyéb akciókat, pl. egy 10 alkalmas masszázsbérletet, vagy a holt időszakokra szóló x százalékos kedvezményeket, vagy a hűségprogram elindítását, gyakornokok betanítását. Aktuális helyi pletyik habosíthatják a tortát.
Bringa: critical mass vagy bringaverseny tudósítások, történeti érdekességek szinte minden hétre adnak okot blogírásra. Ehhez jöhetnek a különleges szerzemények, alkatrészek bemutatói, a helyi bringás utak,vagy autós-bringás összetűzések kommentjei, stb.
És ez csak három, random kiragadott példa. Szerencsére blogolni minden témában lehet.
Igen, a Forma-1 vagy Dr. Kiss Éva tarcsai logopédus is indíthatna blogot, lenne olvasója, és ingyen kapná a termékek, programok, ajánlatok piackutatási adatait (melyik termék nem jön be, és melyik igen; mire lenne igény, kik a legaktívabb ügyfelek és miért stb.). Világszerte több mint 50 millió blog van, és nem szégyell blogolni a Sun Microsystems, a Google sem. A blogok sokszor egy közös felületen jelennek meg, ilyen például Magyarországon a Blogter, a Freeblog, vagy a Sarok közössége. Ezért a blogoknál plusz lehetőség van arra, hogy ismerkedjünk, hozzászóljunk, odafigyeljünk, és arra is hogy nekünk beszóljanak persze, épp úgy mint a fórumoknál. Hát erre is fel kell vérmérséklettel készülni. :)
És ha már van blogunk, akkor gondoskodjunk arról is, hogy
a, bekerül a blogkeresőkbe, mint pl. a Miner
b, bekerül a megfelelő katalógusokba (speciel hazánkban a legnagyobb katalógus a Startlap, és szinte minden témára akad egy …lap.hu oldal, pl. külön a vízvezeték szerelésére nincs, de vízvezetékre van)

Hogyan hirdessünk helyi közösségeknek? Lokális marketingmix: online

A teljesség igénye nélkül, nézzünk végig néhány internethez kötődő, és azon kívüli, a ‘valós világban’ működő megoldást, ami lokális sikert hozhat helyi közösségek vállalkozói számára.
Interneten
Keresőkben az élbolyban lenni
Ha van honlapunk, blogunk, akkor a Google-ban, a Tangón, a Vizslán legyünk elöl mindenképp. Nemcsak a cég nevére, hanem a termékekre. Még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy viszonylag kevés potenciális ügyfelünk van webközelben. Ha a közvetlen ügyfél nem is, az ismerőse, unokája használhatja az internetet. Ne becsüljük le a távirányításos keresés hatékonyságát (“Katikám, nézd már meg, hogy hol tudok itt Berényben terráriumot venni Danikának!” vagy ahogy múltkor a nagymamám mondta: “Most van valami kedvezményes szemvizsgálat, a nevét nem tudom, mert csak azt értem, hogy duplavé, duplavé vagy mi, de keresd már meg nekem.” Na ez alapján is megkerestem, de nem azért mert annyira ügyes vagyok, hogy konkrét név nélkül is megtalálok bármit a keresőkben, mint a Google, hanem mert a három nagy szemüvegárus egy nagy láncot alkot és sejtettem, hogy náluk lehet ez az ingyenes szemvizsgálat…). Szóval keresni másoknak is szoktunk, a hirdetés építhet a közvetett reklámra. Az még nem reklám, hogy az aktuális akció kinn van a weboldalon, tegyük láthatóvá honlapunkat a fontos szavakra, amikre a vevők keresnek. Mint pl. a fenti esetben az ‘ingyenes szemvizsgálat.’ Ezt hogyan? Keressünk olyan céget, ami vállal keresőoptimalizálást (olyan cég, ami megzsírozza a honlapot, hogy jobban fusson, előrébb legyen), vagy, ha azonnali változást akarunk, hirdessünk a keresőkben egy keresőmarketinges cég segítségével, illetve, néhány ezres büdzsé esetén, közvetlenül a keresők hirdetési rendszerében (ilyen az Etarget vagy a Google AdWords szolgáltatása).
Próbáljunk meg jó helyen lenni a keresőkben. Olyan keresőszavakra mint az ‘autó Miskolc’ nagyon könnyen és gyorsan a találati lista elejére kerülhetünk, és ha már valaki csak a mi kis miskolci szervizünk iránt érdeklődik, akkor tényleg minket keres, megy, fizet stb.
Fórumok
Ha nincs honlapunk, akkor ott vannak a fórumok, és növekvő számban az ingyenes apróhirdetést kínáló oldalak. Fórumokban csak a megfelelő témát támadjuk le a cég reklámjával, és azt is a jó ízlés keretében, sok odavágó hasznos információval kísérve. Ne akarjunk a macskagazdit keresőknek manikűrt eladni két gazdátlan macs hirdetése közé ékelve, mert csúnyán visszaszólnak a fórumokon, és azt később már nagyon nehéz lesz levakarni az üzletünkről, ha a cég nevére keresnek az érdeklődők a Google-ben, a Tangón, vagy a Vizslában.
Internetes naplók (blogok)
Egy blog rendszeres és informatív bejegyzésekkel, olyan cégeknek, akik nagy figyelmet fordítanak a minőségi ügyfélkapcsolat-tartásra, maga a kincs. Több hasznos tanácsot találhatunk a BizBlogon, ahol számos cikk foglalkozik blogmarketinggel. A blogban az a jó, hogy végtelenül olcsó, gyors, és tényleges párbeszédre ad lehetőséget, no meg persze van egy saját bejáratú, rendszeres reklámhelyünk. Aki nem fél az ügyfelek jó vagy rossz visszajelzéseitől, annak mindenképp ajánlott.