BizBigyó

Bejegyzések az üzleti webbálna hátára – online marketing

Archive for the ‘online stratégia’ Category

Milyen is az amerikai keresőhirdetés, avagy a CPC piac? Nemzeti, regionális és lokális targetálás

Posted by BizBigyó - november 18, 2007

Valószínűleg a hirdetők joggal feltételezik, hogy külföldön, konkrétan az USA-ban, hirdetni egészen más mint Magyarországon, de lassan féléves amerikai keresőpiaci tapasztalattal a hátam mögött azt kell mondjam, hogy az árak itt is is nagyon változóak, itt is lehet 5-20 centért és több mint 60 dollárért (igen, 60 dollárért) egy kattintást venni. Természetesen, nagyban függ attól, hogy milyen terméket/ szolgáltatást akarunk eladni, mennyire erős a márkanév, mennyire speciális előnnyel bír az a termék, és persze milyen erős a verseny a keresőkben. Nem utolsósorban pedig attól, hogy mennyire professzionális a keresőkampány szerkezete. De a lényeg mindig egy marad: megéri-e, több profitot hoz-e a reklámkampány vagy sem?

Az amerikai piacot nagyjából három szinten ismertem meg eddig:

1, a teljes nemzeti piacot célzó kampányok

2, nagyobb regionális területet célzó kampányok (jelen esetben ez kizárólag a déli államokra vonatkozik, mint pl. Louisiana, ahol lakunk, Texas, Alabama, Tennessee, Florida, Mississippi, Arkansas, Georgia). Nagyjából ez a South Gulf terület.

3, lokális kampányok, ahol vagy csak Louisiana, vagy azon belül egy-egy város (ún. metro) a célterület

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a nemzeti kampányoknál tényleg ütős termék kell, óriási nagy a verseny. Ha másért nem, akkor a yellow pages jellegű oldalak, az ebay meg a shopzilla miatt, akik szinte minden szóra lőnek, ami él és mozog. A regionális kampányoknál nem feltétlenül kell csoda termék, mert erős plusz értéket ad maga a regionalitás. Nemcsak azért, mert a felhasználó látja, hogy ‘hazai’ a hirdető, hanem egyéb technikai dolgok miatt is. Pl. jobb eséllyel indul a hirdető a földrajzilag limitáltabb versenynél, olcsóbbak az átkattintási árak, eleve jobb a befektetési megtérülés.

Aztán a Google szponzorált linkek esetében minden hirdetés kap egy plusz sort, ami az adott geotargetálást jelzi (pl. városszinten Baton Rouge, vagy államszinten Maryland). Az az egy plusz sor hosszabbá és figyelemfelkeltőbbé teszi a hirdetést. A lokális/ regionális hirdetésben az a jó, hogy nem feltétlenül kell magának a cégnek lokálisnak lennie. Pl. itt egy londoni cég hirdetési kampánya (moltonbrown.co.uk), ami nekünk New Orleans-ban (ahol jelenleg élünk) úgy jelenik meg mintha helyi hirdetés lenne:

lokális Google AdWords kulcsszavas hirdetés a keresőben

Szemben a felette lévő szponzorált linkkel, jól látható, hogy a kékkel kiemelt hirdetési szöveg plusz egy sorral gazdagabb.

A Google Maps szintén mutatja a lokális hirdetéseket, amik itt is külön kiemelten jelennek meg: ez maga a cím (a Google térképen megjelenő kulcsszavas reklámok ugyanúgy az AdWords kampányokban vásárolhatók meg mint a keresők szöveges hirdetései). Itt egy példa a New Orleans-i hotelekre, ahol a Royal Sonesta nevű hotel 4. sora gyakorlatilag plusz helyi előny:

hotel New Orleans Google AdWords Maps hirdetés

Mielőtt valaki azt kérdezné, hogy mi a fenének akarna New Orleans-ban az ember hotelt keresni ha már egyszer ott van, akkor arra azt tudom mondani, hogy több okból is, az egyik pl. az, hogy sokan szeretnek az USA-ban hotelekben nyaralni – helyiek. Hotel hopping a sportág neve, vagyis hol az egyik hotelben szállnak meg hol a másikban. Jóléti állam, kétségkívül.

Röviden, az USA-ban a keresőhirdetést többek között lokális és regionális targetálással lehet gazdaságosabbá tenni. És ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne az USA mind az 50 államában regionális hirdetést futtatni. Viszont több időt igényel a kampány kezelése cserében. Hogy milyen óradíjakkal dolgoznak az amerikai cégek, azt nem szeretném publikussá tenni – egyébként is cége válogatja, a mi cégünk, ahol eddig dolgoztam (most már szabadúszóként dolgozom, igen, határozottan jobban megéri) egyébként is szerényebb óradíjakat szabott, mivel Louisiana eleve olcsóbb mondjuk mint SF vagy NY City. Kb. mintha Nyíregyházán vennénk egy háromfogásos vacsorát és nem Budapesten – az amerikai kontextust tekintve. Folyt köv.

Posted in AdWords, Befektetési megtérülés (ROI), Google, keresőmarketing - SEM, kulcsszavas hirdetés, Marketing, online keresés, Online marketing, online stratégia, reklám, szponzorált link, Találati lista - SERP, USA | Leave a Comment »

Kulcsszavas hirdetés: melyik weboldal mennyit hozott

Posted by BizBigyó - február 26, 2007

Akik használják a Google, az Etarget hirdetéseket, azok tudják, hogy hirdethetnek

  • a keresőkben (Google ill. Startlap-Tango, Miner, Blogsearch, PoyMeta stb.) azaz a keresőhálózatban,
  • vagy hirdethetnek híroldalak cikkei, fórumok, blogok bejegyzései stb. mellett, azaz a tartalomhálózatban.

És azt is tudják, hogy összesen hány látogatót hozott a kampány (egy konkrét napon, héten, hónapban, a teljes kampány ideje alatt, adott időszakokban, hétvégente – ahogy tetszik)- de nem tudni, hogy egy Google AdWords kulcsszavas kampány pontosan hány látogatót hozott pontosan melyik honlapról. Márpedig a megbízókat nagyon is érdekli, hogy mennyire teljesített egyik vagy másik weboldal jobban: nem pusztán az, hogy hol kattintottak át többen (CT), hanem pl. az is, hogy hol lesz a látogatókból valamilyen utólagos kapcsolattartásra lehetőséget adó fogyasztó (CR)- kevésbé emberközpontú megfogalmazásban, az átkattintásokból melyik honlapon lesz nagyobb eséllyel ‘lead’ (telefonszám, email, kb. demó verziót/ esettanulmányt stb. letöltő látogató, aki megadja az adatait, sőt, vásárló pl. hányan rendelték meg a Sörgyári capricciot, vagy hányan vettek a héten 4 GB-os iPod nanot, vagy plüss törpe makit). Vagyis: milyen a konverziós arány, konkrétan melyik honlapon?

Mivel ezt az adatot eddig a Google nem tette nyilvánossá, piaci rés volt ezen a téren, amit a 2000-ben alapított Quigo használt ki. “Az elmúlt másfél évben néhány nagy médiaoldal, mint pl. az ESPN.com, a FoxNews.com, vagy most februárban a Forbes magazin inkább a Quigo hirdetési rendszerét választotta, és felmondta a Google-lel ill. Yahoo-val kötött megállapodását,” írja a New York Times.

Amit a Quigo ígér az az, hogy

1, a hirdető által speciálisan megválasztott honlapokon helyezik el a szponzorált linkeket – ez nem újdonság: a többi nagyobb rendszerben is elérhető funkció, nemcsak a Quigo-ban. Csak épp pl. a Google-ben nincs erről egy teljes lista, ahol végigbogarászhatjuk, hogy milyen tartalomhálózati oldalak vannak a rendszerben: ha megadunk egy kulcsszót, akkor a rendszer javasol néhány oldalt, és amelyik nem tetszik, azt egyesével kizárhatjuk. Ez a viszonylagos anonimitás fontos része volt a stratégiának, és jobban kedvez a long tail (hosszú farok) elméletnek, mint a ‘site targeted’ kulcsszavas hirdetés, ahol mindenki a zászlóshajókra esküszik. Cserében azért, hogy nem tudjuk, hogy hol mennyi látogató jött a tartalomhálózatból, a Google egy ún. ‘smart pricing’ (kb. okos árazás) rendszert használ, aminek az a lényege, hogy a kisebb, vásárlásra nem igazán ösztönző honlapoknál optimalizálja, vagyis jelentősen csökkenti, az egy átkattintás árát. Ezzel biztosítja azt, hogy kisebb blogok, kisközepes honlapok is a rendszerben vannak, viszont a hirdető nem érzi azt, hogy ugyanannyi pénzért ‘értéktelenebb’ helyen hirdet, mint a Google.hu keresőben.

Hazai viszonyokat tekintve, az Etarget részben ezen a téren van előnyben: itt az aktuálisan elérhető teljes listát láthatjuk, köztük kisebb és nagyobb szájtokat. Itt is kiszűrhetjük azokat az oldalakat, amik a termékünk szempontjából nem ígéretesek a ROI (befektetési megtérülés) terén.

2, ami új a Quigo-ban, hogy az adott honlapon belül azt is kiválaszthatjuk, hogy pontosan melyik oldalon akarunk hirdetni. Átlátható és ellenőrizhető – még az eddigi rendszereknél is átláthatóbb, és kontrollálhatóbb, tegyük hozzá, hiszen mi kell annál több, mint hogy a nap 24 órájában akkor indítok, és állítok le kampányokat, olyan szavakra, és oldalakra, illetve annyi napi/ havi pénzért, amennyiért én gondolom? Úgy látszik, a több, ami igenis kell, azok a bannerkampányokból is megszokott adatok: melyik oldal mit termelt.

3, Sőt, akár az is, hogy a prémium média képviselői közvetlenül tárgyalhassanak, egyeztethessenek a hirdetőkkel (felteszem, van hozzá minimális költségelvárás, multi-year, multi-million). Ez azért is lényeges, mert a prémium honlapok így a saját speciális licitáraikat vezethetik be, és nem egy ‘átlagosra csökkentett’ licitet.

A hirdetők elvárásaira reagált idejében és jó stratégiával a quigo, Michael Yavonditte vezetésével. A NYTimes szerint, a quigo egyelőre kisebb versenytársnak számít a kulcsszavas tartalomhálózati hirdetések terén, és kb. 10%-os a piaci részesedése (gondolom, az USA-ban), “de úgy tűnik, hogy meggyőzte a Google-t a változtatás, a nyitás szüklségességéről.”

A Google nemzetközi tartalomhálózatának talán legismertebb gyémántjai a YouTube és a New York Times, aztán ott van még a tengernyi blog, katalógus, fórum, kisebb-nagyobb hírportálok – de melyik mennyit hoz? Kim Malone, a Google AdSense programjának online értékesítési vezetője nem aggódik a Quigo miatt. A Quigo, CRO-ja, Henry Vogel viszont azt állítja, hogy sem a Yahoo sem a Google nem építenek ki hosszútávú stratégiai kapcsolatokat. Kim Malone pedig azt, hogy számos nagyobb hirdetőjük próbált ki más hirdetési rendszereket és tért vissza a Google-höz. De úgy néz ki, hogy a Google módosítja a tartalomhálózati szolgáltatást, a Quigo-t másolva: néhány hónapon belül az AdWords jelentésekből látható lesz, hogy honnan is érkeztek a látogatók (“In the next few months, Google’s advertiser reports will begin listing the sites where each ad runs, Ms. Malone said.”). Sőt, lehetséges opció lesz az egyéni szájtokon való egyéni licit is (“advertisers on the Google networks would soon be able to bid on contextual ads on particular Web sites”) Malone szerint csak a brand hirdetők számára jelent ez majd változást, de igazán nagy keresletre nem számítanak az egyedi kulcsszó-licit egyedi weboldalak szolgáltatásnál. Persze nem kell egyetérteni Malone-val, sok reklámszakember, és én sem teszem. Reális elvárás a hirdetők részéről, hogy tudatosabban dönthessenek arról, hogy milyen felületeken kívánnak megjelenni. És ha az átláthatóság kedvéért még többet is hajlandóak fizetni egy látogatóért, akkor azt teszik. Egy grandiózus nemzetközi kampánynál azért ez nem egy könnyű feladat … Némileg könnyebb a helyzet, ha a kisebb szájtok x paraméterekkel (téma, látogatottság stb.) vannak ellátva és egy csokorba vannak szedve, ami lehetővé teszi a csoportos kezelést (kb. bulk management). De ezeknek a kisebb honlap csoportoknak a karbantartása nem kis feladat.

Csak annyi a kérdés, hogy hol éri meg jobban nekik a befektetés. A Google reagált, izgalmasan alakul a helyzet, és kérdés, hogy a külföldi trendek hogyan csapódnak le a hazai piacon.

Posted in AdSense, AdWords, Etarget, Google, keresőmarketing - SEM, Konverziós arány, kulcsszavas hirdetés, Marketing, Online marketing, online stratégia, PPC (pay per click), CPC, reklám, szponzorált link, USA | 3 hozzászólás »

Kérdések a web 2.2 symposium blogkeresők beszélgetéséhez

Posted by BizBigyó - február 22, 2007

Te milyen kérdéseket tennél fel a blogkeresés témakörében? Mit kérdeznél a meghívott vendégektől?

Összeállítottam egy javasolt kérdéslistát (kezeljétek inkább brainstormingként), amit megkaptak a résztvevők is. Egyelőre várom a válaszokat, hogy az alábbi kérdésekből melyik 4-5 kérdést beszéljük meg (az idő szűkös, a téma gazdag, valahogy meg kell nyírbálni a listát). Szerintetek mik a legfontosabb és -érdekesebb kérdések? Vagy akár provokatív kijelentések.

Mindenféle javaslatot ide a blogkommentbe, vagy erre a címre: annasebestyen@gmail.com várok. Köszönöm.

  1. blogkeresők vs. keresőmotorok : A symposium előtt megkérdeztem néhány ismert és alig ismert bloggert, hogy használnak-e blogkeresőt. Néhányan azt válaszolták, hogy egyáltalán nem, hiszen ott a Google általános keresője. Miért is akarnák a keresést blogokra szűkíteni? Az is lehet, hogy egy hírportálon vagy egy fórumban találják meg a választ, és a blogokról pedig más csatornákon keresztül értesülnek. Kérdés: miben tud egy blogkereső mást nyújtani, mint egy általános kereső?
  2. Amennyire tudom, egészen eltérő merítésből dolgoznak a blogkeresők, nem minden blogszolgáltatónál van pingelés. Milyen blogszolgáltatók blogbejegyzéseit indexelitek és mi alapján? Mennyire proakítvak és együttműködőek a blogszolgáltatók, a média stb. Milyen a napi termés?
  3. A top kulcsszó keresési vagy épp top kategórialista alapján, mi a tapasztalatotok, mikor ugrik meg a blogkeresők látogatottsága? Hogyan lehetne ezeket a trendeket jól kihasználni?
  4. Milyen fejlesztések várhatók? Ideértve a manapság szinte kötelező közösségi oldal funkciókat. Mennyire versenytársa vagy épp kiegészítője egy blogkereső egy blogszolgáltatásnak, ha szintén közösségi funkciókat kínál?
  5. Egy keresőnél kiemelten fontos az átláthatóság, egyszerű, szemnyugtatóan lepusztult felület – legalábbis a Google példájából okulva. No meg abból is, hogy Marissa Mayer több év után is (sőt, több év után csak igazán) egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megőrizze a Google találati lista szimpla kezelői felületét. Ugyanez érvényes a blogkeresőkre is? Mennyiben igen, vagy nem? Hogyan befolyásolja mindez a tervezett fejlesztéseket?
  6. Mi alapján alakítjátok, fejlesztitek a blogkereső szolgáltatást? Van-e, volt-e igényfelmérés? Mennyire vettétek mintának/ alapul a külföldi példákat, elsősorban a Technoratit és a Google Blogsearch-öt?
  7. Ki a blogkeresők célközönsége? Mit mutatnak a külföldi példák (google blogsearch, technorati, icerocket), kik a tényleges felhasználók? Mire használják?
  8. Mitől lett annyira népszerű a Technorati? Egosearch, kutatás, sajtó- vagy termékfigyelés? Mi dominál, véleményetek szerint?
  9. A Miner és a Blogsearch is egyelőre inkább hobbiprojektként, mintsem startupként határozza meg magát (Andris, Zsolt – javítsatok, ha félreértettem!), és az elmúlt néhány hónapban, szűk félévben kettejük működése jelentette a blogkereső piacot. Mindkét esetben vannak próbálkozások már a szolgáltatásba fektetett pénz megtérülésére. Mégis: hogyan tudnátok egy potenciális befeketetőt meggyőzni arról, hogy van üzleti lehetőség a blogkeresőkben? És egyáltalán, milyen éves növekedés várható, hogy látjátok a hazai trendben rejlő bevételi lehetőségeket, illetve hol látjátok a céget 3 éven belül? Röviden: milyen üzleti jövője van egy blogkereső szolgáltatásnak?
  10. Mennyire webkettes a blogkereső szolgáltatásotok, azon túl, hogy blogokat indexel és a blog önmagában webkettesként van definiálva? Mennyire alkalmas a felhasználók információinak egymás közti megosztására? Pl. mennyire van arra lehetőség, hogy lássam, kik linkeltek rám, hogyan értékelték a blogomat szavazattal, vagy akár amazon.comos véleménnyel, mi segíti, hogy tematikus társbloggerekre leljek, hogy lássam, mik a vezető blogbejegyzések, mik a vezető hivatalos médiaforrások (pl. melyik index, origo, nol stb. cikkre linkelnek a bloggerek éppen), barátok listái, mash-upok (pl. kereshetek-e csak parakovács blogjában a blogkeresőben, vagy parakovács és blogrolljának blogjaiban, vagy pl. sztahanov blogjában és delicious könyvjelzőiben stb.)
  11. Mi ma Magyaroszágon a top tíz látogatottságú blog? Ill. top 10 közösségi blog (a legtöbb aktív hozzászólóval)? Mikorra várható, hogy a hazai bloggerek is figyelhetik, hogy ki most épp az A-listás blogger?

Eddig jutottam. Szerinted?

Posted in Blogmarketing, Keresés, Keresőmotor, magyar, Magyarország, online keresés, online stratégia | Leave a Comment »

Kockázati tőkés blogok hálózata

Posted by BizBigyó - február 19, 2007

A kockázati tőkés bloggerek a feedburneren itt érhetőek el (összesen 62 blog – földrajzi bontás nélkül). A Google kereső + Lijit ‘wijit’-tel (sic) kereshetünk a blogposztokban, sőt: a blogrollban levő blogposztokban, a linkedinen, a deli.cio.us-ben – amit a blogger jónak lát – vagyis egy olyan szolgáltatás ami túlmutat a szokványos blogkeresőkön.

Rákerestem arra, hogy ‘Hungary’ ‘Hungarian’ ‘Budapest’ ‘magyar’ –

úgy látom a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület még nem fedezte fel ezt a csatornát. :) (és ezek szerint, a már meglévő 62 kockázati tőkés blog sem)

Sőt, alig-alig van magyarországi vonatkozású találat – ha van, az sem arról szól, hogy itthon mozog a VC piac, és vannak lehetőségek.

Pedig egy újfajta online kommunikáció is segíthetne abban, hogy a VC befektetési minőségben és volumenben is az élen maradjunk.

2004-ben még a lengyelek voltak a CEE listaelsők, 2005-ben pedig Magyarország, 147.247.000 euróval. Listaelsők a CEE-ben? Általában véve igen, a stratupokat nézve viszont nem (itt Románia vezet 3,751 millió euróval).
És mennyi jutott a hazai 147,247 millió euróból a magyar startupokra? 1.865.000 euró (állami ‘vissza nem térítendő támogatásokat’ leszámítva). Még mindig a felvásárlás – 64.538.000 euró- illetve a fejlesztés/ terjeszkedés – 62.349.000 euró – a vezető kategóriák. Vagy ez a versenyképesebb nyugat- európai (ill. amerikai) régióban is így lenne? A válasz: határozottan nem: az európai átlag 2005-ben 5% volt, míg a hazai 1,2% -vagyis még a CEE 1,8%-os átlagtól is elmaradtunk.

Mint Bruckner Zoltántól, a Primus Capital Partners LLC ügyvezető igazgatójától megtudtam, az európai startup befektetések a teljes befektetési volumen 5-6%-át teszik ki általában – tehát az 1,2%-os hazai mutató nemcsak a 2005-ös évben, hanem az általános trendekhez képest is jelentős különbséget mutat.

 

“Magyarországon az induló és korai szakaszú befektetésekbe érkező összeget, illetve ennek az egész évben befektetett kockázati tőkéhez való százalékos viszonyát érdemes a közép-európai régiós átlag, az EU átlag és az USA átlag tükrében megnézni. Az USA átlag 10-11%, az EU átlag 6-7%, a KKE átlag 2% és a magyar átlag 1,2%,” állítja Zoli. “Ez azért bosszantó, mert Magyarország az elmúlt 16 évben folyamatosan a legnagyobb közép-európai kockázati tőke célpont, abszolút értékben folyamatosan növekszik az összeg, és az élen járunk évi 100-140 millió euróval, de a korai szakaszba egyre kevesebb tőke érkezik. Kivétel az állami.”

Jó lenne tudni, hogy miért kerülhettünk a lengyelek elé összességében, de a román startup befektetési százalékarány/ hajlandóság mögé 2005-ben.

Az igazán aktuális kérdés számomra mégis az, – különösen a hamarosan jövő web 2.2 symposium, és az Interaktív Marketing konferencia tükrében – hogy miért nem kerülnek a hazai webhez kapcsolódó szolgáltatók startup cégei sokkal inkább a magyar és külföldi kockázati tőkések figyelmébe? Hogyan lehetne a helyzeten javítani?

A Google + Lijit tipp Fred Wilsontól jött.

Posted in Üzleti blog, Blogmarketing, kockázatelemzés, magyar, Magyarország, online stratégia | Leave a Comment »

Mintablog: Fred Wilson, kockázati tőkés üzleti blogja

Posted by BizBigyó - február 15, 2007

Ha lehet egy üzleti blogért rajongani, az ez. De a mérsékelt égövben úgy is fogalmazhatunk, hogy élvezettel olvasom Fred Wilson blogját. Gyakorlatilag az egyetlen olyan üzleti blog, amit bárkinek szívesen ajánlok – ‘becsukott szemmel. ‘

Edzett bloggereknek, és a blogolás gondolatával még csak kacérkodó olvasóknak, ne adj isten, kockázati tőkéseknek, cégvezetőknek, PR-osoknak is érdemes megnézegetni, hogy kommunikál a blogján keresztül Fred Wilson, akit a Business 2.0 magazin az 50 legokosabb üzleti elme között tart számon. A versenyképes trendekre figyelő magazin arról faggatta, Fred Wilsont, hogy

‘Hogyan legyünk sikeresek 2007-ben?’

Fred válasza: ‘Legyen egy blogod, ami építi az üzleted.’ Igen, a sorrend, ismerve Fred blogját, így helyes: ‘ami építi az üzleted’ és nem ‘ami az üzleted építi’ – Fred ugyanis nem foggal-körömmel az üzletet építi, de azt is, és mellette néhány más érdeklődési területről is blogol, nemcsak az általa felkarolt start-upokról, hanem zenéről is, pl. az Arctic Monkeys-ról, vagy épp Steve Jobs DRM-mentességet hirdető manifesztójáról, de az sem titok, ha betegen fekszik otthon.

És hogyan gyűjt üzleti, fejlesztési infót a blogján keresztül (ahol a feedburner olvasószámlálója most épp 16388 olvasót mutat) a meglévő vagy jövőbeli vállalkozásaihoz? Nagyon egyszerűen: az olvasóktól.

pl. 10 dolog, amit a flickr közösségi oldaltól tanultam: 10 olyan dolog, amit webszolgáltatók fel tudnak használni, hogy még jobbak legyenek – ideértve Fred saját befektetéseit, mint pl. a kézművességi közösségi oldalt, az etsy-t. Persze a kommentekben ez a 10 dolog kibővült.

De talán még lényegesebb, amikor azt mondja: “mindenféle üzletembert megismertem” a blogon keresztül (indiait, ausztrált, kínait, szilícium völgyit stb.). Kijavítanak, ha tévedek, és ütik az asztalt, ha helyeselnek. És ha eljön az az idő, hogy pénre van szükségük, akkor tudják hova kell fordulni.”

Havonta kb. 50.000 látogatója van.

Fred ízig-vérig üzletember, kockázati tőkés és kockáztató kommunikátor, aki mindenkit, aki az e-kereskedelemben érdekelt, blogozásra ösztökél:

“I would make anyone who is an e-merchant maintain a blog where they’d learn about search optimization, link tracking, social media optimization, word of mouth marketing, buzz tracking, feeds, flares, mybloglog, and a host of other important stuff that doesn’t cost a dime to do and brings traffic.”

Technikai tippjei:

  • minden napra jusson egy poszt – “ha elutazom, előre legyártok néhányat. Aztán egy program segítségével napi egy felkerül a blogra.”
  • ütős címek: legtöbben csak a feed readerüket használják – igyekezd átcsalogatni őket.

Őt (is) pl. szívesen látnám az idei Interaktív Marketing Konferencián.

Posted in Üzleti blog, Blogmarketing, Marketing, Online marketing, online stratégia, Vállalati blog | 1 Comment »

BülBül alias Máth András a keresőmarketingről

Posted by BizBigyó - február 13, 2007

Mint Konrád és Pollner is megírta, BülBül felfedte kilétét (Máth Gábor András a Ringier csoport piackutatásokért felelős vezetője, aki, nem a céget képviselve, BülBül nicknéven független bloggerkedik).

Ami ennél is érdekesebb: A magyar médiapiac kilátásai 2007-re vetített, 30 oldalas tanulmányában ír a keresőmarketingről is, igaz említés szintjén:

“Nem írtam sokat új online eszközök megjelenéséről, pedig várható a Google által bevezetett
Adwords szolgáltatás – vagy klónjainak – erőteljes megjelenése éppúgy, mint a keresőmarketinget
alkalmazó hirdetések erősödése. ”

A Google AdWords keresőhirdetési rendszere maga is egy klón (az Overture szabadalmát használja), ha már kulcsszavas, licitrendszerű hirdetésről beszélünk, de tény és való, hogy a különböző szempontokból hasonló hazai ‘klónok’ a Google sikerét veszik alapul, csak pl. nincs saját keresőjük, vagy nincs tényleges licitrendszer stb.

Az ‘erőteljes megjelenés’ , feltételezem, az eddigieknél még ‘erőteljesebb piaci jelenlétet’ jelenti, és nem a szó szerinti megjelenést vagy felbukkanást, ami már 2006-ban is elég erőteljes volt (a keresőmarketing felnőttéválásának éve).

Máth András szerint, a marketingesek a kulcsszó alapú Google AdWords videóreklámokra harapnak majd rá leginkább – de ezek még az USA-ban is, akárcsak a mobilhirdetések, tesztfázisban vannak, és nagyon korlátozott számú weboldalon érhetőek el. A Google AdWords féle mozgó filmsor, nem az a mozgó filmsor, amit a tévében megszoktunk, hiszen egyrészt élesebben targetált, másrészt aktuális licit alapon kerül egy weboldalra, és nem standard megállapodás alapján. Tehát amennyire vonzó, olyannyira zavarbaejtő is lehet ezen marketingesek számára az eltérő működési elvek miatt.

Arra is kitér a tanulmány, hogy a Google Kft. most készíti javában az ország-elemzést.

(Ne feledjük, a Google Kft. jelenleg egy főből áll, az ún. ‘country representative’-ből, vagyis Peresztegi Zoltánból, akinek a kétszem vállán nyugszik a felelősség, hogy milyen stratégiával kezd a Google Magyarországon mozogni. Viszont ne gondoljuk azt, hogy ez egyenesen annak szól, hogy ‘kicsi országnak ez jár’ – a 2006 őszén Dennis Woodside-dal készített interjúból az is kiderült, hogy ez egy bejáratott módszer: Izrael, Egyiptom, feltehetőleg az EMEA legerősebb országai Lengyelország mellett, is először egy egyfős ‘Mr Gugli’-t kaptak felderítőül – csak éppen Izraelben már a második mérnöki központot hozzák létre, mert azt a visszajelzést kapták, hogy nagyon jók a mérnökök, és a kb. 7 milliós lakosság 50%-a rendelkezik széles sávú internethozzáféréssel. Tehát az ország-elemzésnek nagy súlya lesz, amit nemcsak a keresőmarketing, hanem az egész online piac megérezhet.)

De vissza Máth András tanulmányához: figyelemreméltó részek számomra még:

  • a több csatornás érvelés hangsúlyozása
  • a BTL elleni kommunikáció, “amikor konkrét lépések várhatóak
    azzal kapcsolatban, hogy ezen összegek egy része kerüljön át/vissza az atl területre” (2006-ban is voltak már egész konkrét lépések, pontosan ezzel a szándékkal) :)
  • a long tail (hosszú farok) elve alapján megszerezhető kiváló kis szájtok (az újabb nagyok hiányában),
  • és a KKV-k hirdetési kedvének döntő szerepe.

Szép munka.
ps: sajnálom, hogy BülBül annak idején nem reagált a blogmém invitálásra, amit Vera indított el.

Posted in Google, keresőmarketing - SEM, kulcsszavas hirdetés, magyar, Magyarország, Online marketing, online stratégia | 3 hozzászólás »

Keresőmarketing nélkül, avagy a GM-ről lehúzzák a bőrt

Posted by BizBigyó - február 7, 2007

Két jó hírem van:

Az egyik jó hír, ami nem a GM-hez kapcsolódik, hogy 2006-ban a keresőmarketing felnőtté vált Magyarországon is, vagyis felnőtt is volt, csak éppen többen, többet fogtak vele kezet, és megitták a pertut. Ez jó hír. Mivel minden olyan dolog jó hír, ami nem terheli, passzírozza a vevőket, és nem arra készteti a hétköznapi embert (értsd: mindenkit, beleértve a marketingeseket is, a régi öltönyösöket és az új pólósokat is), hogy a marketinget a furmányos átveréssel azonosítsák. A 2006-os országos online marketingköltésen belül, auditált adatok híján, az Arcanian Consulting cégvezetőjének becslése szerint, kb. 5-10% közé esik a keresőmarketingre fordított médiaköltés. Némi rossz hír, hogy mindez a MOHI-ból kimaradt. De remélhetőleg, 2007-ben ez már nem így lesz, ill. a Google és az Etarget adatai legalább 2007-ben már publikusak lesznek.

A másik jó hír, hogy a nemzetközi reklámszakmabeliek elértek a számonkérés szintjére: ‘Oké, reklámoztatok a Super Bowlon – de nem volt keresőkampányotok? Nem mondod komolyan?!’ Erős kritika, hiszen ez az USA, mondhatni, nemzeti ünnepe, ahol a családok összejönnek a kanapén – az ‘internetes TV’ előtt. Itt már messze nem arról van szó, hogy ‘igen, az emberek keresnek az interneten, legyél a keresőben Te is.’

AdAge: A General Motors az amerikaifoci-bajnokság előtt egy nagy PR buzz (light- year) mutatványt hajtott végre, három triplalux után viszont kifelejtette a keresőket, az USA-ban elsősorban a kb. 80%-ot lefedő Google-t + Yahoo-t. A nagy felhajtásban az emberek keresték, hogy mi van a GM bajnoksági reklámjával, vagy a Doritos-szal (rágcsa, kb. chips), és semmi: a keresők találati listájában mindenféle oldalak jöttek fel, de nem voltak kulcsszavas hirdetések/ szponzorált linkek a jobb oldalon, amik az aktuális microsite-ra mutattak volna, hogy készen álljanak a több ezer érdeklődő azonnali és tárt… ööö… linkű fogadására. A GM által választott reklámügynökség _sem_ figyelt arra, hogy olyan versenyképes árajánlatot adjon, amiben a méregdrága 30 másodperces szpot mellett, az online egyéb eszközei, pl. a keresőmarketing is szerepel a microsite-ra építve, ráadásul megfelelő súllyal és szerepben. Nem voltak a GM-től linkek, de voltak a YouTube-tól és a CBS Sportsline-tól, akik egyszerűen meglovagolták a GM drága pénzen vett 30s-es szpotját. A keresőkben. (angolul ‘drafting‘ néven fut a szemfüles tolvajlás ezen módja)

Szóval, Super Bowl, lement szuperül a bajnokság, a felhasználók felhevültek a játék gondolatára, aztán kóvályoghattak, hogy hol és mit tegyenek, ha többet akarnak tudni, (és venni) mint az a 30 másodperces GM reklámból kiderülhetett többmillió dollárért. Ezzel ellentétben kik használták a keresőket? A Pizza Hut (előttünk a bajnokság-sörhas-pizzaszelet trió), a Salesgenie.com, a GoDaddy stb.

És most jön az integrált web 2.0 marketing egy szép korai példája: a Pizza Hut nem a hivatalos pizzahut vállalati oldalra mutató hivatkozásokért fizetett, hanem a YouTube-on épülő pizzahut csatornáját reklámozta, a saját márkával ellátott videócsatornájukat.

És most jön az, hogy a szép korai példában hiba van. Még pizzahuték sem csinálják tökéletesen, de mernek és kockáztatnak és nyernek. :) Látogassunk el a hivatalos YouTube Pizza Hut csatornára: ezen az oldalon nem engedi lejátszani a Super Bowlra készült reklámot. Mi értelme innen továbbmenni egy másik oldalra, ha értékelhetem és kommentálhatom a felvételt a pizzahut felhasználói oldalon is?

Posted in AdWords, Etarget, Google, Integrált marketing, Keresés, keresőmarketing - SEM, kulcsszavas hirdetés, marketingmix, márkaépítés, online keresés, online stratégia, PPC (pay per click), CPC, YouTube | 9 hozzászólás »

A YouTube beépül, és hogy lesz belőle pénz?

Posted by BizBigyó - január 26, 2007

Igen, 2006. jan. 25-étől a Google videokeresőjében már YouTube találatokat is láthatunk. A NewTeeVee egyik munkatársa erre azt kérdezte, hogy mi értelme van külön egy Google videokereső ha ott van a YouTube?

A kérdés jelenleg teljesen érthető, eddig ugyanis a Google videón csak az a videó volt elérhető, amit a Google videoszájtra töltöttek fel. Most már a youtube-osok is. A jövőben viszont bármiféle videó (a Google Official Blog szerint), amit a Google be tud indexelni (gyűjteni), függetlenül attól, hogy hol volt eredetileg, felkerül a Google Videó oldalra – vagyis igazi keresőmotor lesz. 

Aztán ott van a YouTube, ami pedig közösségi oldal marad, kommentekkel, oda-vissza válaszvideókkal, stb.

A Google hirdetési rendszerét jól szemlélteti a két videoszájt:

  • a YouTube lesz a tartalomhálózat része (akár a többi nagy portál, híroldal, mint pl. a New York Times): itt lődörögni és ismerkedni lehet. Ha spontán megtetszik vmi, megnézed stb.
  • a Google Videó pedig  a keresőhálózat része (itt legegyszerűbb magára a Google keresőre gondolni – legyen ez google.com vagy google.hu): itt a lényeg a fókuszált keresés

Vagyis elég ésszerű megoldást választott a Google, hogy nem gyúrta egybe a két szolgáltatót.

Mert így jobb a felhasználónak: külön cél, külön eszköz hozzá; pl. a nem YouTube-os filmeket is megtalálhatja, és várhatóan a keresési eredményeket is finomítja a Google – a  név kötelez, meg a mission is.

Mert így jobb a médiának:  több hirdetési felület, több szemgolyó a hirdetéshez.

Mert így jobb a Google-nek: a Google Videó más jellegű és ezért más típusú hirdetési modellel működhet mint a YouTube. Ráadásul a YouTube-on végzett hirdetési kísérletek, még ha nem is sülnek el túl jól, nem rontják a Google márkáját. Hiszen a YouTube-tól soha senki nem várt el minőséget. Tudjuk, hogy ugyanaz a film 100 verzióban van fenn és ebből 90 nézhetetlen, hogy a keresésre kiadott találati lista borzasztó (nem a legjobb minőségű, nem a legrelevánsabb kerül az élbolyba, nem lehet negatívan szűrni, nincs megkülönböztetve az originál és a felhasználó által készített verzió – ha meg akarok nézni egy filmelőzetest, lehet, hogy épp egy myspace-es arc házi változatát kapom stb.) Mégis használjuk. És persze, mindkét oldalról sok-sok reklámbevételt vár a Google.

Marissa Mayert megkérdezték a DLD07 konferencián, hogy hogyan lesz a YouTube-ból pénz? És egyáltalán, hogy néz ki majd egy videoreklám (pontosabban egy videoszájton elhelyezett reklám)? 

Marissa válasza: “Nem tudjuk még, rengeteget kísérletezünk.” 

“There are lots of different business models… Maybe it means the user needs to pay directly for the service, maybe it means advertisers will pay more…advertisers are good at valuing those eyeballs.”

Vagyis: “Nagyon sokféle üzleti modell van… Lehet, hogy ez [a videoszájton elhelyezett reklám] azt jelenti, hogy a felhasználó közvetlenül fizet majd a szolgáltatásért, de az is lehet, hogy a hirdető többet fizet … a hirdetők jól fel tudják mérni, hogy mennyit ér meg nekik egy pár szemgolyó.”

Hm, az is lehet, hogy itt is bevezetik a licitrendszert.

 

A legegyszerűbbnek azt tartanám, ha pl. a Google Videó oldalon is két oszlop lenne, egy a természetes találatokra, egy a szponzorált videókra. De ez csak egy a számtalan lehetőség közül, amikkel valószínűleg a Google kísérletezni fog: pl. az is viszonylag felhasználóbarát, ha a feliratos filmek módjára a képernyő alsó sávjában futnak a reklámszövegek (persze targetáltan), vagy ha a film után úszik elő egy reklám, vagy ha meg tudom kérdezni, hogy pl. egy Tokio Hotel klipben pl. milyen nyaklánc van Bill Kaulitzon stb.). Persze a legjobb az, ha olyan jó reklámot készítek, hogy sokan körbepasszolják a linket, a bloggerek is felteszik a blogjukba stb.

Az igazán izgalmas az, hogy mindezek a lehetséges megoldások, hogyan állnak össze a marketingmixben – milyen lesz az integrált marketing? És itt már a keresőmarketing, illetve az online marketingben még különálló szolgáltatások is egybefonódnak. Pl. hogy hívjuk ezt:  Kulcsszavak alapján megjelenő videófilm egy honlapon (legyen AdSense, oké), vagy a videófilmen belül megjelenő szponzorált link mint kulcsszavas hirdetés (legyen szintén AdSense) DE: mi van, ha mindez egyszerre fut, plusz megfejelve jön a web 2.0-ás kommentálási lehetőségekkel és egy ‘lonelygirl15’ típusú szappanopera – közösségi – videomarketinggel? Mi van, ha a videóra válaszként a felhasználók legyártják a saját verziójukat és a nyertest beépítjük a kulcsszavas kampányba, az eseménymarketingbe stb.? És mi van, ha ezt az egész hóbelebancot előzetesen egy olyan elemzésre építem, hogy mit keresnek a látogatók (a honlap belső keresőjében megadott kulcsszavakra ill. a keresőhirdetési kampányból érkezett látogatók kereséseire építem)?

Feljegyzés magamnak: Online  Marketinget _ nem lehet_  úgy sikerre vinni, hogy

  • ne lenne interaktív (web und web 2.0)
  • ne lenne integrált
  • ne lenne mért és ésszel elemzett, optimalizált.
  • és ne lenne folyamatosan tesztelt: nagyon tetszett Marissa Mayer válasza. Igen, mi sem tudjuk, senki sem, nyugaton sem. Menet közben dől el. És ez a folyamatosság most már velünk marad.
  • és ne lenne egyre inkább mobil, testreszabott.

PS: És kell az a kis kép a videokeresőben? Szerintem teljesen felesleges: nem az alapján választunk (a YouTube-on sem, amit még kaotikussá is tesz)  és még a “felhasználói élményt”  sem növeli. Elég a listában a szöveg. Legalábbis nekem.

Posted in AdWords, Google, Közösségi Oldalak, Keresés, Keresőmotor, Marketing, marketingmix, márkaépítés, mobil, mobilkeresés, online keresés, Online marketing, online stratégia, videó, videóhirdetés/ videóreklám, YouTube | Leave a Comment »

Online marketing képzések: még az USA is el van maradva

Posted by BizBigyó - december 15, 2006

Ha már a clickz.com is arról panaszkodik, hogy az amerikai egyetemi professzorok, és oktatók is évekkel le vannak maradva az internetes marketing terén, akkor mi mit mondhatnánk? Igen, tehetséges emberek kellenek odakint is, és ezért van esély arra, hogy az igazán jó hazai ügynökségek, kellő networkinggel, nagy volumenű megbízásokra tegyenek szert, persze csak ha gyorsan lépnek, és versenyképes a tudásuk.

Robin Neifield azt írja, hogy azok a cégek, amelyek komolyabban veszik az online marketinget, keresztrendszert alakítanak ki a belső képzésnél (újak esetén pedig alap szintű betanítás van), és persze a már meglévő tudásra építenek, ahol lehet (pl. viselkedésmarketingnél a fogyasztói viselkedést elemző tanulmányokra).

Hiányzik a szükséges szakértelem a megfelelő területek metszéspontjában: akadémiai szintű képzettség, kutatói háttér, illetve online tapasztalat az adott területen. Ehhez se tanmenet, se oktató, se tananyag. Ez utóbbi márcsak azért sem, mert a villámgyors változásokat nem lehet kiadott könyvekkel nyomon követni.

És ami a legfontosabb, a diákok nem tanulják meg azt, hogy hogyan gondolkozzanak marketingszemlélettel interaktív piaci környezetben, amilyen az az üzleti jelenlét digitális vetülete : nem értik a vásárlói motivációkat, viselkedésmintákat. Pedig az új generáció már az interneten nőtt fel, energikusak és lelkesek, csak épp nincs egy megbízható tréninghez online marketingben jártas, ahhoz értő, azzal lépést tartó professzor, vagy legalább tanársegéd, aki legalább néhány jó, versenyképes órát tartana.

Hozzáteszem, az is lehet, sőt biztos, hogy nyitottak az oktatók és az iskolák: kell az online szakember, vagy legalábbis van érdeklődés. Pl. a keresőmarketinges szakdolgozatom védése sok ponton abból állt, hogy a vizsgabizottság (egyetemi, főiskolai oktatók) leesett állal hallgatták, hogy mi fán terem a keresőmarketing, és hogy tényleg nem random a Google találati listája, és ha ebből gazdagodott meg a Google, plusz ebből növelte bevételét a regionális Etarget, akkor az azt jelenti, hogy tényleg kattintanak azokra a kulcsszavas hirdetésekre a látogatók? Szóval faramuci vizsgahelyzet volt.

Nincsenek tankönyvek sem, csak néhány úttörő módon, vaktában összeállított ‘Marketing nyulaknak’, ‘A blog, a vlog, meg az RSS és még sok száz kifejezés, amit a suliban nem tudtál megkérdezni, de a wikipédia megmondta.’ Ráadásul, ami még nehezíti a jó könyvek kiadását, az nem csak a megírási, kiadási idő, vagy a napról napra változó információk. Hanem az a tény, hogy ha egy rendszer ennyire gyorsan változik, akkor nincs idő arra, hogy felgyűljön annyi tapasztalat, azaz elteljen annyi idő, hogy kellően reflektálni lehessen az online marketingre és a webes jelenségekre, mert egy dinamikus környezetben vagyunk: ami igaz ma, az tarthatatlan holnap. Jelenleg itt tartunk, és az is lehet, hogy két év múlva is. Márpedig ha versenyképes akar maradni a magyar piac, akkor erre a folyamatos változásra fel kell készülni és egy másfajta képzést kell kialakítani.

És most térek vissza a fenti keresztrendszerre: plasticman4.jpgaz online marketing tantárgy csak úgy lehet plasztikus, rugalmas és hatékony, ha egy viszonylag jól frissített bevezető kurzus után, minden részterületre más előadót hívunk meg, aki a saját területén kellően friss, naprakész tud maradni. A tankönyvek helyett, a félévnyi szavatossági idejű rapid jegyzetek és ezek blogban korrigált kiegészítései (egyetemi intranetes, vagy teljesen open source) jelenthetnek megoldást, vagyis blogkönyvek. Feladatként pedig óriási részben a projekt-alapú tanítási módszer, rengeteg konkrét feladattal, esettanulmánnyal felejtve a pulpitust, padot és pergameneket. Más-más előadóknál a viszonylagos egységességet, kellő mélységet nem lehet garantálni. Amit lehet, az a konkrét szempontrendszerek kidolgozása: mi alapján állítsa össze a felkért előadó a témakört (időegységek, eszközök, módszertan és még ezt is rugalmasan kezelve).

De ennél is továbbmegyek, meglátásom szerint, az egyetlen igazi terep az internetes marketing képzéshez az maga a munkahely, naponta változó megbízásokkal, igényekkel, trendekkel. Ezért rögtön az első éves képzés első hetében már munkahelyi gyakorlattal kell összefűzni a szakirányú oktatást, és ne csodálkozzunk, ha a munkahelyi, nem akkreditált belső képzés messze modernebb és jobb színvonalú mint a hivatalos, pecséttel elismert főiskolai, egyetemi képzés (ha van!). Ami viszont egyértelműen ahhoz a következtetéshez vezet, hogy _nincs_ olyan foglalkozás, hogy online marketing professzor teljes munkaidőben, mert egy félév sem kell hozzá, hogy idegen legyen a saját szakterületén. Online marketinget tanítani csak azok tudnak hitelesen, jól, versenyképesen, akik a rendes piaci, ügynökségi munkájukból szakítanak erre időt, részmunkaidőben oktatnak, megbízásos alapon. És hozzáteszem, az online marketing kutatókra is ez áll: ha nem forognak a fogaskerekek közt, nincsenek benne a ‘bizniszben,’ azt az irdatlan mennyiségű digitális adatot, amit egyre jobban fel tudunk halmozni, tökéletesen félre is értelmezhetik – persze akkor is, ha benne vannak, ez tény, de akkor a próba – tévedés elve alapján legalább közelebbről tudják korrigálni a saját hipotéziseiket.

Rendkívül érdekel a szakmabeliek, oktatók meglátása. Senki ne fogja vissza magát a kommentároktól, szerintem, egy nagyon fontos témáról van szó, és fontos a szakmai diskurzus is ebben a témakörben, ami stílusosan, legyen digitális. Elvégre hosszú távon az offline és online eszközöket kombináló integrált marketingről van szó, és arról, hogy mennyire vagyunk/ leszünk szinkronban a saját piacunkkal, ahogy egyre nő az internethasználat, és remélhetőleg, a tényleges kihasználtság.

Posted in Integrált marketing, magyar, Magyarország, Marketing, Online marketing, online stratégia, reklám, USA | 5 hozzászólás »

Miért az Egyesült Királyság a reklám tesztlaborja?

Posted by BizBigyó - december 15, 2006

A reklámozás jövőjébe az Egyesült Királyságban pillanthatunk bele, állítja az Economist , Eric Schmidtet (Google CEO) idézve. Már megint a britek? Merthogy? Természetesen az online reklámokba vándorló pénzek növekedési üteme miatt, ami a maga 14%-ával egy kicsit meghaladja az amerikai trendet, és csaknem háromszorosa az 5%-os világpiaci növekedésnek. Csak az év első felében 40%-kal növekedett az internetes hirdetések médiaköltése (IAB).
És mindezt két jelenségre vezetik vissza: egyrészt a BBC erős jelenléte generálja, azon egyszerű oknál fogva, hogy az állami tulajdonú tévéműsorszóró nem futtat reklámokat. Márpedig a reklámok hegyes fejjel fúrják magukat a gyengébb ellenállású felületekbe. Ha lepattannak a BBC vaslédiről, irány az online terep. Az előrejelzések szerint 2009-re a reklámköltség 20%-át az online hirdetésekre fordítják, ami addigra szinte egyvonalban lesz a tévéhirdetési büdzsével. És már most ott tartanak, hogy az online reklámok nagy része a gazdaságosabb PPC/CPC fizetési modellt kínálja (csak akkor fizet a hirdető, ha a felhasználó konkrétan rákattint a reklámra, legyen az banner vagy kulcsszavas hirdetés). Jó érzés volt azt olvasni, hogy nemcsak nálunk mennek el a nagyvállalatok a CPC alapú internetes hirdetések mellett, hanem a ködös Angliában is, és mostanra várják csak a szemléletváltozást. Reméljük, a honi nagyágyúk is kapcsolnak, arányosan a hazai piaccal.cwb677.gif
A másik ok persze maga az internet kihasználtsága (szélessáv/háztartás: 47% UK , 44% USA és 33% Németország): a britek lelkes mádiafogyasztók (ennek egynegyede a weben gyűjtött élmény), valamint bátor online vásárlók. Rettenthetetlen webfogyasztásuk átlagosan heti 23 óra (ezt a mennyiséget én 2-3 nap alatt produkálom, persze az internethez kötött munkámból is kifolyólag).
Végül, a hirdetők is szeretik az UK piac viszonylagos egységességét, ahol, írja az Economist, nem kell az egyes földrajzi egységekre más és más taktikát kidolgozni. (Pedig a skót öntudat, meg a welszi, meg az ír bárdok…)

Mellékesen, a Google dec. 6-án írt alá egy nem is annyira mellékes együttműködési megállapodást a British Sky Broadcasting tévészolgáltatóval (BSkyB): a Google biztosítja a keresést, e-mailt, videót és reklámhirdetést egyelőre a BSkyB szélessávú előfizetői számára, majd, a tervek szerint, a tévéelőfizetők számára is. Természetesen a BSkyB tévénézők, akik a webre kapcsolódva fogyasztják az Eastenders szappanopera-sorozat hegyeket, a Lost c. rejtélyszériát, a Született feleslegeket stb., már az internethasználatuk alapján csiszolt, finomított reklámokat kapnak a dobozukba.

Posted in AdWords, Átkattintás, Befektetési megtérülés (ROI), Google, kulcsszavas hirdetés, Marketing, Online marketing, online stratégia, piackutatás, PPC (pay per click), CPC, reklám | Leave a Comment »